Szeptember elején hazatért a Tokio Hotel a kimerítő amerikai turné után. A következő lépés: felvenni a 'Zimmer 483' utódját. Épp mielőtt a stúdióba mentek, néhány percig chateltünk/beszélgettünk velük, hogy áttekintsük velük az elmúlt hónapokat. Bill és Tom mesélt a következő albumról is...

"Tudom, hogy néhány embernek örömet okozna, ha a következő albumunk megbukna.", Bill. Szóval srácok, örültök, hogy újra itthon vagytok az amerikai utazás után?
BILL: Igen, nagyon örülünk, hogy újra itthon vagyunk és, hogy a családunkkal... Nagyon szerettük az időnket az Egyesült Államokban tölteni, de nagyon kezdtek nehézségeink adódni ezzel az országgal. Egy hónap külföldön az hosszú idő...
TOM: Ami engem illett, elismerem, hogy nem igazán zaklatott volna fel engem, ha kicsit tovább maradunk. Imádom az USA-t. Először is, ruhák tekintetében igazán nagyszerű ott. Csomó ruhát és jó néhány pár edzőcipőt vettem, amelyeket Európában nem találsz. Aztán, nagyon kellemesen éreztem magam az olyan nagyvárosokban, mint New York és Los Angeles. Nagyon élveztem ott...

A célotok az volt, hogy betörjetek az Egyesült Államokba. Úgy érzitek elértétek?
TOM: Őszintén, egyikünk sem számított rá, hogy ilyen sok rajongó lesz a koncertjeinken. Mindig teltházasak voltak és a közönség is úgy meg volt őrülve, mint Európában. Szerintem teljesítettük a szerződésünket. A küldetés bizonyos szempontból véghezvittük. (nevet)
GEORG: Mindannyian úgy éreztük, hogy sikerült valami nagyot megvalósítanunk. Nem hiszem, hogy előttünk korábban egy német együttes ilyen felhajtással is találkozott volna az USA-ban.

Most egy kicsit le kell lassulnotok az amerikai sikere lelkesedése után: reklámozásotok alatt, csupán 100.000 albumot adtatok el, viszont a célotok az volt, hogy elérjétek az 500.000-t...
BILL: Igazad van, az erőfeszítéseink ellenére a 'Scream' nem igazán szárnyalt az amerikai listákon. Őszintén, nem tudom mi az oka. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy megismertessük az emberekkel a zenénket de, az amerikai piacra nagyon nehéz belépnie egy külföldi előadónak. Bár anélkül, hogy önmagunkat akarnánk magasztalni, 100.000 album eladást mégis óriási egy német együttesnek. Nem vagyunk csalódottak az eredmény miatt.
TOM: Ami a legjobban élveztünk az az volt, hogy megkaptuk az MTV Video Music Awardsot a legjobb új előadóként. Egyáltalán nem számítottunk rá mivel Miley Cyrusszal, Katy Perryvel vagy Taylor Swifttel voltunk versenybe, akik jóval népszerűbbek ott mint, mi. Az, hogy megkaptuk ezt a díjat, igazán sokkoló volt. Ez a legnagyobb jutalom, amelyet karrierünk során kaptunk. Ráadásul, meg kell, hogy mondjam, nagy élvezettel láttam Miley Cyrus zavarodott arcát, mikor bejelentették a nyerteseket, más szóval minket... (nevet)

Úgy tűnik nem zártad a szívedbe őt...
TOM: Egyrészről, nem vagyok a rajongója annak, amit csinál, ráadásul nincsenek meg neki azok a fizikai tulajdonságai, amelyeket keresek egy lányban. Szóval ez minden. (nevet)
BILL: Tom szokásosan hülyeségeket beszél! Megrögzött rajongója a 'Hannah Montana'-nak, már rajta kaptam, hogy néhány részét titokban nézi. (nevet)
TOM: Majd ezt lerendezzük este. Titokban... (mit akar ez lerendezni? :D - Letti)

Hányszor kérdezték meg, míg az USA-ba voltatok, hogy honnan ered az együttes neve?
BILL: (nevet) Nem tudom. 250-szer, az ottani interjúk száma, amit adtunk... Szerintem, visszamentünk három évvel ezelőttig. Tiszta horror.
TOM: "Hogyan jött nektek a zene", ez is egy olyan kérdést, amelyet elég gyakran feltettek... Persze, unalmas több ezerszer elismételni ugyanazt. De ez alázatossá tesz, emlékeztet minket arra, hogy nem mindenkinek kell ismernie minket. Jót tesz nekünk, hogy visszaadja azt az érzést, hogy az egészet a semmiből, vagyis szinte a semmiből kezdtük... Kicsit leszállunk a kis felhőnkről.
GEORG: Igen, de bevallom azért ez bosszantó. Szerintem, egy amerikai újságírónak jobban tisztába kéne lennie a témájával mielőtt találkozik velünk. Ó jaj, nem...

Ha meg kéne őrizned az utazásnak egy figyelemre méltó eseményét, melyik lenne az?
BILL: Nekem, valószínűleg az egyik dedikálás lenne, amelyet egy lemezboltba szerveztünk. Mindig nagyszerű találkozni a rajongóinkkal és a történeteiket hallgatni, amelyeket mesélnek. Ezek a találkozások nagyon megihlettek engem a következő albumunkon...

- 34 -
"Az erőfeszítéseink ellenére a 'Scream' nem igazán szárnyalt az amerikai listákon. Őszintén, nem tudom mi az oka.", Bill.

TOM: Ami engem illett, különösen emlékszem arra, amikor két rajongónak sikerült bejutni a hotel szobámba... amikor készültem lefeküdni. Fogalmam sincs, hogyan sikerült megtalálniuk minket... Bár, meg kell, hogy mondjam ez inkább kellemes meglepetés volt. De a folytatást nem árulom el, a képzeletetekre bízom... (nevet)

Beszéljünk most komoly dolgokról, a harmadik albumotok előkészületeiről. Mi a helyzetállás pontosan?
TOM: Épp a stúdióba megyünk. Szükségtelen mondani, hogy 100%-osan az új feladatra koncentrálunk. Ezért van az, hogy nem fogtok túl sokat hallani róluk az elkövetkezendő hónapokban...
BILL: Igen, óvatosak vagyunk mivel ez az egyik legfontosabb lépés a karrierünkben. A nyomás hatalmas de, megpróbálunk nem túl sokat erre gondolni. A célunk, hogy gondoskodjunk arról, hogy ez lesz egyszerűen a legjobb album, amelyet felvettünk.

Milyen hangzás világra számíthatunk?
TOM: Az ötlet az, hogy olyan dalokat készítünk, amelyek meglepik a rajongóinkat és olyan oldalunkat mutassuk meg, amelyet valószínűleg nem ismernek. Nem akarunk felvenni egy második 'Zimmer 483'-at. Az ötlet az, hogy több kockázatot vállalunk, hogy fenntartsuk az identitásunkat...
BILL: Az akarjuk, hogy a dalszövegeink is még személyesebbek legyenek. Ezért bizonyos erőfeszítéseket teszek. Minden, amit átéltem az elmúlt évben nagyon megihletett engem és a laptop tele van dalszövegekkel...

Ha ez a harmadik album rosszabb lesz, mint a korábbi kettő, akkor aggódhattok a karrieretek folytatása miatt?
BILL: Tudom, hogy néhány embernek örömet okozna, ha a következő albumunk megbukna. A siker nem csak támogatókat hozott nekünk, messze nem... Most, nem kínozzuk az agyunkat ezzel. Ahogy mondtam, a lehető legjobb albumot készítjük. És ha kevésbé lesz felkapott, mint a 'Schrei' vagy a 'Zimmer 483', őszintén akkor sem ez lesz a világ vége...
TOM: Tulajdonképpen egy együttes sem maradhat örökre a csúcson, tudatába vagyunk ennek. Mivel most a karrierünk olyan, mint egy tündérmese, szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Biztos fogunk visszaeséseket is megélni. De bármi is történik, a zene annyira a szenvedélyünk, hogy biztosan soha nem fogjuk abbahagyni.
fordította Betty