14. rész - Béke

Reggel arra ébredtem, hogy villámlik egy nagyot. Nyöszörögve bújtam még inkább az édesen szuszogó rasztához. A mellkasába fúrtam a fejem, majd próbáltam visszaaludni. De ez valahogy nem sikerült. Még mindig villámlott, majd az eső elkezdte verni az ablakot. Sóhajtva, és halkan fordultam át a másik oldalra, ahol az óra 12: 04-et mutatott. Fújtam egyet majd halkan kimásztam az ágyból. Előkerestem a tegnap este elhajított babydollom, és a köntösöm, majd lementem a konyhába. Még mindig senki sehol. Nem is baj… Elmosolyodtam, azon hogy mit műveltünk tegnap este. Csináltam egy kávét magamnak majd megittam. Gondoltam meglepem a raszta herceget, így csináltam egy kis rántottát. Mikor elkészült rátettem egy tálcára majd felvittem.
- Jó reggelt!- mondtam mosolyogva, majd egy apró puszit adtam a szájára. Lassan, és mosolyogva kinyitotta a szemét, majd visszacsókolt.
- Neked is! Minden reggel ilyen keltést kérek!- adta ki a parancsot nevetve.
- Nincs akadálya!- nevettem. – Csináltam egy kis reggelit!- mutattam a tálcán lévő ételre.
- Ohh…- mosolygott majd jól szemügyre vette a kaját- Köszönöm!- csókolt meg, majd nekilátott a kajának.
- Én isz! Én isz!- néztem rá boci szemekkel. Akartam hogy adjon nekem is enni. Olyan cukin evett hogy megéheztem.
- Mit kapok cserébe?- emelte fel a villát.
- Akármit!- vigyorogtam kajánul
- Megegyeztünk!!!- nevetett majd adott egy kicsit. Kb. fél órát hülyültünk, és punnyadtunk, mikor megszólalt a telefonja.
- Jajj…- sóhajtott majd keresni kezdte a telóját. – Igen?- szólt bele.
-… – hívó
- Jó… majd… - forgatta a szemeit Tom
- …- hívó
- Rendben! 15-perc és ott leszek!- sóhajtott majd kinyomta. – David volt az. A menedzserünk! Próba lesz!- sóhajtott egy nagyot.
- Ohh…- szomorodtam el – értem.
- Jajj cica ne szomorkodj!- emelte fel az államat – Este beszélünk… vagy eljövök! Vagy eljössz!- tette fel a választási lehetőségeket.
- Okés…- feküdtem hanyatt az ágyon. Tom addig összeszedte a ruháit, meg a sapiját, majd betelepedett a fürdőbe, ahonnan 10-percig nem volt hajlandó kijönni.
- Na megyek! Majd hívlak, okés! Szija!- köszönt el egy csókkal, és sietősen távozott.
- Szia!- mondtam, de már nem hallotta meg. Sóhajtottam, majd felöltöztem. A ruhám egy fehér rövidnadrágból, és egy fehér toppból állt. Unalmamba összerakodtam a tegnapi „csata” maradványait, majd véletlen megláttam Tom mobilját. Itt felejtette ^^” A fejemet csóválva tettem le az éjjeliszekrényemre, majd mikor végeztem a „takarítással”. Átvettem egy hosszú nadrágot, egy pólót, és egy pulcsit majd, megfogtam a telefont, majd letraccsoltam a lépcsőn egyenest a nappaliba. Előkerestem a telómat, zsebre tettem, és kiléptem az ajtón. Tudtam hogy hol a próbatermük így oda vettem az irányt. Útközben gondoltam veszek egy fagyit, nem érdekelt hogy kicsit hideg van, meg hogy esett az eső, így betértem a fagyizóba.
- Egy citrom, mozart, és epret kérek! – mondtam a fagyizós néninek. Miután megkaptam, kiültem a fagyizó teraszára. Meglepetésemre 5-perc múlva Wiki jött oda hozzánk.
- Beszélhetnénk?- kérdezte. Megrántottam a vállam. – Oké… szóval sajnálom!- ült le velem szembe, a székre.
- Gondolom…- forgattam a szemeimet.
- De tényleg! Elkapott a hév. Annyira megbabonázott Bill…- mondta, majd egy könnycsepp jelent meg a szemébe. – Nem szeretném ha rosszba lennénk!
- Jajj…- öleltem meg. – Nem haragszom, de tudod hogy elmondtam! – toltam el magamtól.
- Köszönöm!- mosolyodott el halványan. – Tudod… a nagyiék kihívtak Amerikába. Mert tudod, ott laknak! És szerintem kimegyek… itt zavarnák!- mondta.
- Ohh. Rendben. – mondtam. Ekkor megszólalt Tom telefonja. Kijelzőn: Roxy
- A te telefonod?- lepődött meg.
- Nem.. Tomé…- mondtam, majd a kijelzőt kémleltem.
- Tomé? Mi van? Lemaradtam… mi történt? – nézett hülyén, majd hátradőlt a székbe.
- Hát az úgy volt…..- és itt elmeséltem a tegnap est törénteit. – És ma itt hagyta a mobilját, de asszem visszaviszem neki… majd. – mondtam majd letettem az asztalra. Ismét csörgött. Megint Roxy.
- Roxy? Szólj már bele!- nevetett.
- Mi?- kérdeztem nevetve, de azért komolyan.
- Igen… vedd fel! Kíváncsi vagyok, mit szól!- nevetett.
- Oké…- sóhajtottam, majd lassan a fülemhez emeltem a telefont. – Igen?- szóltam bele.
- Öhm…- gondolom itt meglepődött – Tomot keresem. Te ki vagy?- nyávogott.
- Tom nincs itt… Lara vagyok… - mondtam gonoszul, Wiki már dőlt a röhögéstől.
- Miiii?- adta ki a magas C-t.
- Igen… na de most leteszem! Sziaaa!- ismét gonoszul, de röhögve beszéltem majd letettem.
- Ezz…- fuldokolt a röhögéstől Wiki. – meghaltam!
- Azt látom!- nevettem. – na de megyek, mert már biztos keresi a telefonját… - mondtam, majd felkaptam a telót. – Vigyázz magadra! – mondtam, majd elköszöntem, és a próbaterem fele vettem az irányt. A próbatermük a Kaulitz garázs volt. Híresek voltak, de ha itthon vannak inkább csak a garázsba, próbálnak.
Már a Kaulitz ház ajtajában álltam, és csöngettem.
- Ááhh… - nyitotta ki az ajtót Simone. – Lara… gyere beljebb!- nyitotta ki az ajtót, majd beinvitált.
- Igazából Tomhoz jöttem. – mondtam kissé zavartan.
- Oh… rendben! Fenn van?- kérdeztem, közbe lerúgtam a cipőm.
- Persze! Menj csak fel hozzá!- mosolygott.
- Oké…- mondtam, majd felmentem. Halk gitározást hallottam. Lenyomtam a kilincset, majd halkan beléptem a szobába. A raszta az ágyon ült és gitározott. Közbe valamit énekelt is. Mosolyogva másztam mögé majd egy lágy csókot leheltem a nyakára, amitől megremegett.
- Szija!- mosolyogtam.
- Szia!- nevetett,és letette a sarokba a gitárt, majd visszaült mellém – Ennyire hiányoztam?- csókolt meg.
- Jobban, mint gondolnád! – nevettem – Amúgy a telefonodat hoztam! Otthagytad nálunk!- vettem ki a zsebemből a telefont, majd odaadtam neki.
- Oh… Köszi!- vette el majd ismételten megcsókolt.
- Amúgy… - toltam el magamtól – Roxy hívott… - húztam el a szám.
- Mit akart?- kérdezte meglepetten.
- Veled akart beszélni… nemtom…- húztam meg a vállam.