29. rész

- Szerintem hívd fel. –Tom- nem éri meg titkolózni, úgyis előbb-utóbb megtudja.

- Igazad van. Majd mindjárt fel is hívom. Csak előbb össze szedem magamat. –Georg.

Már negyed órája idegesen ül egy fotelban és fogja a telefonját. Mit fog szólni? Haza fog egyáltalán majd jönni? Szakít? –ezek a gondolatok jártak a fejében. Már-már Tom is idegesen járkált fel s alá a szobában.

-Na? Nem mered? –Tom

- Nem tudom Tom. Nem tudom mi lesz. Hülyeség volt ez az egész buli meg minden. Kellett nekem szóba hoznom. –mondta kétségbeesetten.

- Hívd fel. Talán jobb lesz így. Nem éri meg titkolózni, hidd el. –Tom

- Rendben…- mondta. Ránézett telefonjára, majd megkereste szerelme nevét a telefonkönyvben. Még egy aggódó pillantást vetett rá és megnyomta a hívó gombot.

-Na? Kicseng? –Tom

A válsz csak egy bólintás volt.

-Francba…- mondta alig hallhatóan a rasztás.

Sz: Igen?

-Na? –Tom- Mit szólt?

- Nem tudtam elmondani. Nem mertem. - Georg

- Jaaaj!=( -Tom

- Maradjon ez titok. Nem derül ki és minden jó lesz. –Georg

- Te tudod. Én hallgatok, bennem megbízhatsz. De előbb-utóbb minden kiderül. Hidd el, tapasztalat! –mondja sóhajtva.

- Tudom Tom. Tudom. – adott igazat barátjának.

***Stamford:***

- néztem a telefonom kijelzőjére.

Ásítást és ágyrugó mozgását lehetett hallani. Majd lépteket.

-Hát te hogy-hogy ilyenkor fent vagy? –Jenny

- Tudod jól…:)

- Jaja…koránkelő…=P –Jenny

- És te? H-h ilyenkor fent?

- 3 emberrel 1 franciaágyba alszok, észreveszem, hogyha nagyobb a hely.=P …Van valami baj? =(…FOLYT. KÖV.!!!