10.rész – Letti elmegy, Wiky jön?

- Undorító…undorító…- fintorodtam el, miközben kijöttünk a moziból.
- Az… hülye horror! – sipákolt Lexy.
- Jajj ti lányok! Olyan nyápicok vagytok… nem, ám mint mi! – húzta ki magát diadalmasan Andreas.
- Na neee!- tiltakoztam, miközben odaértünk a parkba, és leültünk a padra. – Nemtudom ki sikítozott az első horror filmen!- nevettem.
- Mi?- nevetett Lexy.
- Hagyjál!- húzta be a nyakát a szöszi, és duzzogva leült szerelme mellé.
- Jajj Andy fiú! Ne tagadd! Régen féltél a horrortól!- nevettem fel.
- És?- pirult el a srác.
- Andy félt a horrortól! Andy félt a horrortól…- nevetve, és gyerekesen kürtöltem szét.
- Jó, és? Mit kell piszkálnod? Talán te nem félsz semmitől?- csattant fel Lexy. Ezen kicsit meglepődtem.
- Lexy…- húzta vissza a lányt a padra Andreas.
- Hagyj! Nézd meg! Ez a rib*anc itt éget! Nem is csinálsz semmit?- nézett a szöszi szemébe.
- Az a rib*anc az egyik legjobb barátom! – ált fel a srác is. Én csak kikerekedett szemekkel néztem, ahogy az én beszólásomon veszekednek. Kiakadtam ezen a Lexyn… Andy tudta hogy csak viccelek. De ez a csaj. Eddig minden rendbe volt. Most meg… nem értem. 5-perc múlva Lexy sírva távozott a parkból, Andy pedig lehajtott fejjel, a könnyeit visszatartva nézett a szaladó lány után.
- Andy… én… én… én… - makogtam – én… ne haragudj!- öleltem meg.
- Nem Lara! Ez nem a te hibád! Lexy féltékeny… mindenkire. – hajtotta le a fejét a vállamra. Majd éreztem hogy sír… igen. Andreas sír?!
- Jajj ne sírj! Úgy is kibékültök!- toltam el magamtól, és felnéztem rá, mivel kicsit nagy ember Andreas hozzám képest! [ xD]
- Igazad van… úgy is majd felhív! A veszekedésünk sose tart 1 napnál tovább!- mondta, majd halványan elmosolyodott.
- Na ugye! – nevettem fel. – Akkor? Mi a probléma?
- Nemtom…- vonta meg a vállát. – Nem jössz át a V8-ba? – nézett rám.
- De, persze!- nevettem, és felkaptam a válltáskám a padról, ami már leesett Lexynek hála. Leporoltam gyorsan majd elindultunk a V8 fele.
- Csaó!- köszönt a személyzetnek.
- Sziasztok!- köszöntem én is, majd kerestünk egy helyet az ablak mellett, és leültünk.
- Mit eszel?- kérdezte, miközben nézte a szerencsétlenkedésemet a táskámba kutakodva a telefonom után.
- Mi? – eszméltem fel – ja… egy hamburger jó lesz!- mosolyogtam, majd ismét a táskámba kezdtem turkálni.
- Mit szerencsétlenkedsz már?- nevetett.
- A tele…- kezdtem bele, de közbe szerencsére – és végre- megtaláltam a telefonom – a telefonom!- mutattam az említett tárgyra.
- Istenem!- forgatta a szemeit.
- Szólítottál?- mosolyogtam rá kislányos mosollyal.
- Ne kezd, jó?- nézett rám lenézően.
- Jól van, na…- vágtam be az ál durcizást.
- Témától elszakadva… mi van Tommal és veled?- húzta fel a jobb szemöldökét.
- Figyelj!- tettem a kezem az asztalra. – Van két ember!- mutogattam a kezeimmel. – nincs olyan hogy én, és Tom! – tettem össze a két kezem, majd szétvettem megin…- csak Lara – böktem a ball kezemre – És Tom! – itt ránéztem a jobbra.
- Oké…- sóhajtott halványan vigyorogva.
- Itt a hamburger, a pizza, és a két kóla! Egészségetekre!- hozta ki a kaját,meg a piát egy csaj.
- Köszi!- mosolygott rá Andreas, majd jó alaposan végigmérte mikor már a pult felé ment.
- Andy!- nevetve rúgtam meg a lábát, mivel velem szembe ült.
- Mi van?- röhögött.

- Semmi…- kezdtem hozzá a hamburgeremhez ^^
- Azért…- nevetett majd ő is elkezdte enni a pizzát. Mialatt megettük a kajánkat, sokat beszélgettünk, és nevettünk. Igen… szinte mintha testvérek lennénk. Fél 7 volt mire hazaértem. A nappaliba ott ülte a szüleim, nagyszüleim, Letti, Johanna.
- Végre hazaértél! Azt hittem köszönés nélkül hagynád hogy elmenjen a testvéred!- nevetett fel anya, miközben én levettem a magassarkúm, és letettem a táskám, az „elő” szobába található gardróbba.
- Nem! Csak Andreassal voltam moziba, meg a V8-ba. – nevettem, miközben ledobtam magam apu mellé a kanapéra.
- Mikor megyünk?- türelmetlenkedett Letti.
- Megyünk… sóhajtott apa majd felállt,és kiment a konyhába.
- Mindjárt csak felszaladok a pulcsimért!- ment anya fel az emeletre.
- Oké…- sóhajtott Letti. – Lara! Gyere egy kicsit! – hívott ki az előszobába.
- Oks…- mentem utána. – Mi van?
- Ígérj meg valamit, amíg nem vagyok itthon, oké?- suttogta.
- Ok… de miért suttogsz?- néztem rá hülyén.
- Mer… szal Johanna össze akar jönni Billel! És már hallottam hogy Mercedes is! Valahogyan tegyél keresztbe nekik! Nem szabad hogy összejöjjenek!- nézett a szemembe.

- Jó… de miért? – néztem megint hülyén, majd rájöttem, hogy Letti valamit titkol… - neked… neked tetszik Bill?- suttogtam, majd ránéztem. Ő csak lehajtotta a fejét.
- N… igen… - sóhajtott.
- De akkor miért mész el?- csaptam a combomra, és hátranéztem hogy Johanna nincs-e a közelbe.
- Mert nem szabad! – kezdett el könnyezni – Bill sztár. Nem akarom tönkretenni az életét! És ő úgy is Mercedest emlegeti minden nap! Nem jövök be neki! És el szeretném felejteni. – törölte le könnyeit, majd visszament a nappaliba. Megrántottam a vállam majd utána mentem.
- Mehetünk?- jött be a konyhából apa.
- Igen!- jött le az emeletről anya, egy könyvvel a kezébe.
- Minek hozod a könyved?- fintorodtam el.
- Mivel Berlinbe megyünk…- mondta undokul, de a végét elnevette.
- Mii? – blokkoltam le. Berlin? Úristen…
- Igen.. Ezt… öhm… „cseppet” elfelejtettem mondani…- mosolygott félősen Letti.
- Nem azt mondtad, hogy Magdeburgból indul 7-kor?- csattantam fel.
- Hátcc…- nézelődött ide-oda.
- Te mankis!- mentem fel átvedleni. Így mégse mehetek el Berlinbe!
- 5-perced van!- kiáltott utánam anya. Mormogtam egyet, majd elkezdtem keresgélni. Végül egy farmer szoknyánál, egy fehér tornacipőnél, és egy sárga- fekete pöttyös, vékony hosszujjú mellett döntöttem.
[Itt a linke: http://kepfeltoltes.hu/view/080414/ruha_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]
- Vagyok!- mentem le, majd felvettem a napszemüvegem és elindultunk Berlinbe. Útközbe felhívtam Wickyt, hogy pakoljon, mert akkor eljön a nagyihoz! Egyből beleegyezett. Olyan 1 óra múlva már Berlinben a reptéren álltunk.
- Vigyázz magadra, jó? És hívj! Ha arra járunk, beugrunk! Oké…- folytatta a prédikálását anyu Lettinek….
- Na szia! Aztán csak okosan!- nevettem és megöleltem. Aztán elbúcsúztunk majd elindultunk Wickyért. Hát csak GPS segítségével találtuk meg a házukat…..
[ugrok]
***************** Otthon, nagyiéknál… *****************
Anyuék negyed órája hazamentek. Épp Wikynek mesélek magamról… meg segítek neki kipakolni.
- Tudod mit! Menjünk el ma discoba! – vetettem fel az ötletet csillogó szemekkel.
- Biztos? – nézett rám félénken.
- Persze! Na dzsalok átöltözni! Te is valami söxyt vegyél fel – kacsintottam, majd kimentem.[xD]
- Oks…- sóhajtott. Beszaladtam a szobámba majd előkerestem valami jó ruhát. Ami egy
[ itt a link:http://www.myimg.de/?img=ruhad3606.jpg] volt…