7.rész- Futás…

- Elmegyek futni!- léptem be az ebédlőbe. Mindenki ott volt kivéve a gerlepárt [Tom és Roxy]
- De nem is ettél!- lepődött meg Simone.
- Elviszem ezt!- nevettem, és felvettem a tányérról a szendvicset.
- Oké…- felelte Simone és visszament a konyhába.
- Majd jövök! Sziasztok!- mentem ki a házból. De nem tudtam hogy Scotty [ugye Soma? xD] ott feküdt az ajtó előtt…így én estem egy nagyot… csak úgy nyekkentem.
- Áúúúúúúúúúúúú!- sikítottam fel. Pont pofára estem… de szerencsére a fűbe.
- Mi a….- jött ki Letti, és Bill -  Mit csináltáll?- nevettek mind ketten.
- Nem vicces…- tápászkodtam fel. Nagynehezen felálltam és leporoltam magam.
- De az…- röhögött Bill.
- Hallgass…bolond sün… - durcásan kimentem a kapun, és elővettem az MP4-emet.
Sugababest hallgattam, és elkezdtem futni… [http://www.youtube.com/watch?v=A_cB5UNGqVs ]
Néha, bele-bele énekeltem a refrénbe. [push the button :p] Elértem a SnowDrop fagyizóhoz.
- Jó napot!- köszöntem egy 50-évben járható hölgynek.
- Szia…tessék?- vette elő azt a kanalat amivel a gombócokat adják… [xD]
- Egy eper,málna,mozart, és őő…őőő… csokoládét  kérek!- mosolyogtam rá, és előkerestem a pénzt a zsebemből… [szerencsére tettem a zsebembe pár eurót]
- Tessék… - adta oda… [mostnemmondommennyibekerült! xD]
- Köszönöm! Viszlát!- mentem ki.
- Szia…- mondta. Elindultam a park fele, persze közbe elkezdtem enni a fagyit.
Leültem az egyik padra és megettem… közbe szemléltem az ébredező Loitsceh-t. Voltak akik mérgelődve hajtottak el a főúton, voltak akik a gyerekeikkel játszottak, vagy épp a kacsákat etették a tóba. Mindenki nevetett, és boldog volt a parkban. Csak én nem… oldalra néztem és egy kiránduló családot láttam… akaratlanul is elmosolyodtam *akár csak mi anno* gondoltam.
- És most merre?- kérdezte az apa.
- Apa!!! Mennyünk fagyizni!- kérlelte a kb. 8 éves kislány az apukáját.
- Melissa?- nézett – valószínűleg- az anyukára.
- Menjünk!- fogta meg a másik gyerek kezét,és boldogan elindultak a fagyizó fele.
- Lara? Lara Engel?- hallottam egy hangot. Hátrafordultam és a régi jó barátomat Andreast láttam meg. Meglepődtem. Ő itt? De azért örültem neki. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, de mondjuk így is pause üzemmódon volt. [ZENE KI]
- Szijaaaaa!- futottam felé, és a nyakába ugrottam. Imádtam ezt a gyereket. Olyan volt mint a bátyám.
- Szia!- nevetett – Meg ne fojts!
- Jajj dehogy! Téged?- nevettem, és elengedtem – na mesélj már!- húztam oda a padra, és leültünk.
- Mit?- nevetett.
- Hogy vagy?! Csaj ügyek?- löktem oldalba
- Jól vagyok, köszi. És van barátnőm ^^ - mosolygott.
- Tényleeg?- lepődtem meg.
- Igen… Lexy! Majd egyszer bemutatlak neki! De most te mesélj! Hogy vagy?- nézett rám mosolyogva. Itt lefagyott az arcomról a mosoly, és komor lettem. Ezt ő is észrevette.
- Nos…- sóhajtottam.
- Mi baj?- ölelte át a vállam.
- Anyu és apu…- próbáltam visszatartani eddig a sírást de nem ment… elsírtam magam.
- Mi van Hannával és Markkal?- kérdezte, miközben letörölte a könnyeimet.
- Meghaltak…- fúrtam a fejem a vállába, és zokogni kezdtem.
- Mi?- tolt el picit, hogy lássa a szemem. – De… de… mikor? És hogy?
- Ahh…- sóhajtottam. – Tegnap…le…*szipp-szipogtam*  lezuhant a repülőjük.
- Jajj… nem tudtam. Sajnálom! – ölelt meg újra.
- Nem kell!- töröltem meg a szemem.  
- És… most megyek… Lexyvel megyek moziba…- ált fel.
- Rendben…én is lefutom a fagyit…- nevettem és felkaptam a letett MP4-emet…