5.rész- Régen volt…

- Te is megjelentél?- néztem a személyre, akit a világon mindeneknél jobban útálok.

- Meg hát!- puszilta meg Roxyt.

- Hányingerem van…- drámaian a homlokomra csaptam.

- Látom még mindig nagy színész vagy Lara Engel…- nézett végig rajtam.

- Látom ugyanolyan f@_sz maradtál, Tom Kaulitz. - néztem rá gúnyosan.

- Áhh… és kit látnak szemeim?! Letti? Letti Engel?- vigyorgott ördögien Lettire aki csak fintorodva nézett rá .- Még mindig rossz kislány vagy?- nevetett fel kárörvendően. Eközben mindenki minket figyelt.

- Nocsak… a sztár. Nem szálltál még el magadtól?- emelte fel a hangját.

- Nem… de tudod…- itt rám nézett- a régi emlékeket sose törlöd el… mindenki tudja…- nevetett fel.

- Amilyen aranyosnak ismertelek meg….olyan kö..csög lettél ezalatt a pár év alatt. – néztem a szemébe, és megráztam a fejem. Felkaptam az ölembe Jacket, és Lettivel elmentünk.

- Megint a régi időkről beszél…- fájón felsóhajtottam .- Útálom .- jelent meg egy könnycsepp a szemembe. Aztán több száz. Letti csak fájón nézett rám. Tudta…nem ér el vele semmit ha vígasztal. 5 éve…5 éve nyáron… Tomékkal jóba voltunk…sőt imádtuk egymás fejét. Aztán egy fogadás árán –amit a haverjaival kötött- megalázott az egész Loitschei tinik előtt. Azóta útálom… egyszerűen elárult.

- Jaj… gyere haza. –ölelt meg Letti,majd elindultunk haza.

- Mi jót csináltatok?- fogadott minket Helena nagyi. Kinn ült, a kertben –mert tök nagy a kertjük, van benn medence is- a hintaágyban.

- Semmi jót…- ültem le a medence szélére, és belelógattam a lábamat.

- Mi baj?- kérdezte.

- Semmi… fáradt vagyok… - vettem fel a papucsom a kezembe, és felmentem a szobába.

- Kerti partizunk ma! Csak így mi, meg Johanna…- kiáltott utánam Helena nagyi. Johanna az unokatesónk volt. 17 éves.

- De jó…- estem be az ágyamba. Már megbántam hogy lejöttem a nagyiékhoz. Ez a nyár is olyan lesz mint a többi…fájdalmas, szomorú…

- Öltözz fel, mert szúnyogok is vannak .- jött be a szobámba Letti, és kedvesen rám mosolygott..

- Oké…- sóhajtottam. Levettem a cuccokat, és felvettem egy itthoni ruhát. Ami egy fekete melegítőből, egy piros pólóból,és egy fekete belebújós kicsit bő pulcsiból állt. Persze hozzá a fekete magas szárú sportcipő. Sóhajtva kullogtam ki a kertbe…kinn már fáklyák égtek, és a grillsütő. Már este volt.

- És mit terveztek a jövőre nézve?- ült le nagyapa.

- Nem tudom…- válaszoltuk egyszerre.

- Engem igazából az építészet vonz. – piszkálta a kaját Letti.

- És téged?- nézett rám a nagyi.

- Nemtudom… semmi. – rántottam meg a vállam.

- Mi baj?- ült le mellém Johanna.

- Semmi…fáradt vagyok. Meg ez a nap…- sóhajtottam egy nagyot.

- Akkor pihenj le…- mosolygott kedvesen.

- Ezt még megeszem…- mosolyogtam halványan, és a tányéromra mutattam.

- Oké…- nevetett. Beszélgettünk, de mondjuk csak ők. Én csak ettem a kajám, és bólogattam ha valamit kérdeztek. Felkavart ez az egész nap. Roxy, Tom, domb… a régi…áhh…

- Azt hiszem lefekszek. Nagyon kivagyok!- álltam fel egy ásítás közben.

- Rendben…- mosolygott nagyapa.

- Sziasztok, jó éjt!- mentem be. Halottam egy „Jó éjt!”-et mindenkitől.

Lezuhanyoztam, átöltöztem pizsibe majd fáradtan dőltem be az ágyamba…

**************|Reggel, 11:00|**************

Érdekes módón, saját magamtól keltem fel. Mindenhol csend, semmi zörgés, csörgés.

Kómás fejjel, és kócos hajjal ásítva léptem ki a szobámból, a fekete fehér bolyhos papucsomba. Jack is utánam jött szintén kómás fejjel. Nyújtózkodva lépkedtem a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Senki sehol. Hát ezek?- kérdeztem magamtól. Odasétáltam a hűtőhöz, és láttam rajta egy üzenetet nekem. „ Ma van az a majális féle. Kinn vagyunk a főtéren. Ha akarsz gyere ki, vagy hívj. Kaját csinálj, vagy rendelj ^^”

- Nos Jack, mit eszünk?- nyitottam ki a hűtőt, és lenéztem Jackre, aki csak ide - oda döntögette a fejét. – Sokat segítesz…- sóhajtottam. Kivettem egy füstli csomagot és feltettem egy kis vizet. Vártam amíg felforr és bele dobtam [ xD] a füstliket. 10-perc múlva kiszedtem és nekiláttam. Persze előtte adtam Jack-nek kutyakaját.

- Finom?- nevettem rá miközben ő mohón ette.

Eltettem a tányért, és felmentem – persze Jack kíséretével- a szobámba. Kiválasztottam az aznapi ruhám, ami egy fekete térdfarmerből, és egy fehér trikóból állt. Hozzá egy fekete balettcipő. A hajamat felkötöttem és elkezdtem írni a naplómba.

Kedves Naplóm!

Ismét itt Loitscheben. Sajnos megint találkoztam vele. Megváltozott. Sokkal vonzóbb lett… de sokkal ravaszabb, és szemetebb is. Felhozta az a régi rossz emléket. Ide még nem írtam le.

Szombat délután mosolyogva lépkedtem a szobámba… Tom randira hívott. Nagyon örültem, hisz aranyos, szexi, és kedves. Csöngettek. Felkaptam a fejem és nevetve futottam le. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót. Ott ált ártatlanul és engem nézett. Egy puszit adtam az arcára, és bekiabáltam a nagyiéknak egy „majd jövök”-et. Sétáltunk… aztán megfogta a kezem. Beszélgettünk. Majd felvetette az ötletet hogy menjünk a régi faházba – a búvóhelyünkre-

Beleegyeztem. Miért is ne? Leültünk, és beszélgettünk. Majd azt vettem a másik másodpercben észre hogy az ajka az én ajkamat ízleli. Nem tiltakoztam, hisz jól esett. De egyre többet akart. Levette a pólóm, és a nadrágom. Én is az övét. Csak egy fehérneműbe voltam. Aztán vakuvillanás, kiabálás, majd szétváltak az ajkaink. * Ez egy csapda!* - gondoltam. Magamra kaptam a ruhám, és sírva távoztam a helyről. Miért csinálta ezt velem? Miért?

Másnap a suliba mikor beléptünk Lettivel, a képeinkkel volt kiplakátolva a folyosó. Mindenki sutyorgott. Rosszul éreztem magam. Aztán persze az igazgató engem tett hibásnak.

Másnap már egy másik iskolába írattak át minket. De azóta se tudom elfelejteni a történteket. 5-éve volt… de ez mindig itt lesz a szívembe… egy seb…

Telefoncsörgés. A kijelzőn a Letti név. Eltettem a naplóm, és felvettem.

- Igen?- vettem fel.

- Szia. Nem jössz ki? Tök jó a buli…- nevetett.

- Öhm… de. Mindjárt. Addig is szia!- köszöntem el.

- Oké… szia!- tette le. Betettem a zsebembe a telefont, és felkaptam a fekete napszemüvegem, meg a fehér sapkám. Levittem az udvarra Jacket, és elindultam a főtér fele.

Sétáltam, sétáltam egyszer csak autódudálást hallottam. Oldalra kaptam a fejem, és egy fekete Cadillaccel néztem farkasszemet.

- Jól….vagy?- szállt ki a sofőr…. * Ezt nem hiszem el. Ő?* - gondoltam dühösen.

- Nem… mert itt vagy!- néztem rá lenézően.

- Most mér vagy ilyen? Laraa!- jött utánam, és elkapta a kezem. - Régen olyan jóba voltunk. – fürkészte a szemeimet.

- Az régen volt….- néztem rá dühösen.