20. rész

Féltékeny?

/nagyon dúrva szinte csak párbeszéd van benneXD/

-Sziasztok.- léptem be a Kaulitz ikrek lakásába.

-Szia.- köszön Bill.- Na milyenek a zenész társak?

Tom és Bill éppen TVt néztek a nappaliban és már felébredtek. Én csak áltam a szoba ajtajába, a falnak támaszkodva és meséltem.

-Uh... nagyon aranyosak.-mondom gyorsan.- Egy garázyban van a próbaterem és megkaptam az összes kottát.

-Nah az jó.- mondja Bill.- És zeneileg, hogyan álltok össze?

-Nekem tetszik ahogy együtt zenélünk bár ezt, egy külsős tudná csak igazán megmondani.

-És hány évesek a többiek?- kérdezi Tom.

-Nick 14 éves és dobol, Luca meg 17 éves és énekel meg basszerozik.

-Te fiúkkal játszol együtt?- rökönyödik meg Tom és oda jött elém.

-És? Tudok magamra vigyázni.

-És valamelyik csak egyszerüen rád nyomul és nem tudsz kimászni a karmai közül?-mondja Tom emelt hangon.- Vagy nem is lenne ellenedre?

-Miközöd van az én életemhez?- fogom magma és kikerülöm és elindulok a szobám felé.- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok.

-Áhh, csak anyi, hogy itt laksz velünk és azért jó lenne ha nem hoznál ide semmiféle pasit!- szólt utánnam.

Szóval ezt vágta a fejemhez. Ezt gondolja róllam, hogy mindenkivel összefekszem? Ezt? Hát nagyon téved... Ezért kért meg vagy ajánlotta fel, hogy lakjak nálluk?

Tovább mentem.

-Ha gondolod, most azonnal távozhatok.-mondtam lesújtóan.- Egy szavadba kerül és nem látsz többé.

Ezzekkel a szavakkal léptem be, az ideiglenes szobámba. Nem értem, mit akar... Először lefektetni, de miután az nem ment, kiidegelni? De hisz tök jól megvoltunk együtt a csók elött. Minek kellet megtörténnie? Miért? Valaki válaszokat plíííz...

-Ez meg mi volt?- kérdezi báttyát Bill.

Tom csak lezutyan a kanapéra és fapofával válaszolt.

-Semmi.

-Ne karatyoljál már itt nekem... miért csinátad?-kérdezi Bill kicsit idegesen.

-Nincs itt az apja meg az anyja, akkor nekünk kell rá vigyázni.- rántja meg lazán a vállát.

-De már nem kislány, tud magára vigyázni.- mondja Bill.

-Jobb lesz, ha felmegyek hozzé és bocsánatot kérek?-kérdezi morgósan Tom.

-Nem.-mosolyog.- Malyd lejön ha akar.

-Te mióta ismered így?

-Nehogy már rám is féltékeny legyél.-háborodik fel Bill.

-De én nem vok féltékeny.- durcizik be.- Elmegyek aludni. Jó északát.

Miközben felsalttyogott az emeletre, megállt az ajtóm elött és bekiált nekem egy "Jóécakát"-ot.

Ezek után folytatta útját a saját szobájába. Csak ledobta magát az ágyra és a plafont bámúlta. A gondolatai egymást kergették a fejébe.

-Most tényleg féltékeny vagyok? De ha igen, akkor tetszik, de Tom Kaulitznak nem tetszhet egyetlen egy lány sem... vagy még is? Nem biztos, hogy nem tetszik Lana... csak... csak féltem enyi. De az tény mióta megérkezett az életembe, nem a régi önmagam vagyok.

Bill a nappaliban elaludt a kanapén. Úgy tönt ez a nap már véget ért, de nem így volt. Mire az óra mutatója elhaladt a 2 óra felett, Bill felébred. Komásan indult a szobája felé, de Lanától motoszkálást hallott. Bekopogott, majd benyitott. A lány csak ült az ablakba és bámult ki az ablakon.

-Neked már nem aludnod kéne?-ment oda a lányhoz.

-Na és neked?-kérdezi.-Külömben én már aludtam.

-És mért nem alszol tovább?- kérdezi Bill aranyosan.

-Álom...

-Már megint?

-Nem...-sóhajt egyet- Még mindig...

-Jaj te csacska lány, mért nem beszélsz vele?

-Tudod a véleményem...

-Tudom-tudom. Nah akkor én megyek, te meg próbálj meg aludni.- mondta majd adott egy puszit az arcomra.

-Oké... nemsokára én is alszok.Jóéjt!

-Neked is.- mondta és kiment a szobából, de nem egyenesen a saját ágyába ment, hanem elöbb meglátogatta Tomot.

Ahogy belép a szobába, meglátja az ágyon fekő báttyát, aki a plafont nézi.

-Kopogni anyu fog?!- mondja a raszta.

-Csak bejöttem dumálni.- mondja és leuppan Tom ágyára.-Nyomaszt vmi?

-Nem... vagy is... szal lehet, igazad volt...

-Most mire érted?-kérdezi Bill.

-Hát, hogy úgy kiakadtam, hogy Lana két fiúval játszik egy bandában... és meg is sértettem.- mondja tök komolyan.

-Sztem, nem veszi magára.- mondja tök lazán Bill.

-De szinte azt mondtam, hogy ő egy könnyen kapható nőcske... kb ez jött le a szavaimból- mondja a plafonnak Tom.

-Mennj át hozzá és beszélj vele.-mondja Bill aranyosan.

-De alszik...

-Nem.. elöbb voltam nállaXD Kinn ül az ablakba.- mondja tök aranyosan, majd megböki tesóját.-Menj már!

Tom felkelt az ágyáról és átjött az én szobám fele. Az ajtó elött megtorpant, majd bekopogott.

-Bill, ha te vagy az nem kell elenőrizni!- szólok ki és még mindig az ablakból bámulok ki.

-Tom vagyok.- mondta aranyosan.- Bemehetek?

-Gyere.- szóltam ki.

-Szia... bejöhetek egy kicsit zavarni?- kérdezte.

- Egy, már benn vagy, kettő, ha zavarnál már rég leordítottam volna a fejed.-mosolygok és elfordítom a fejem az ablaktól és úgy ülök hogy pont Tommal szembe legyek

-Szóval nem haragszol?- kérdezte tök aranyosan. Én itt például, majdnem elolvadtam, de ez csak egyéni szocprob.

Én erre csak megráztam a fejem. Erre odajött az ablakhoz és ő is felült a párkányra mellém és úgy néztük egy ideig egymást majd (hál az égen) megszólalt.

-Bocs, hogy azt mondtam rád, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan.-mondta lesütött szemmel.

-Semmi gond... tény az, hogy rosszúl esett, de tudom hogy nem komoly gondolat volt... szal nincs harag.- mondom vigyorogva.

-Akkor jó.-mosolyog majd, ad egy puszit az arcomra...amibe én úgy belevörösödtem, komolyan mint az ovodába.-Nah de megyek aludni, mert holnap megyünk Amerikába

-Jóéjt.

-Jócakát