33. rész

Nah szal Tommal elaludtunk. Másnap reggel, én hanyatt feküdtem, Tom feje pedig a mellkasomon volt. Nem mertem megmozdulni, nehogy fölkeltsem. Csak feküdtem, és élveztem a közelségét. Egy negyed óra után mozgolódni kezdett. Ránéztem, ő pedig fölnézett.

- Jó reggelt! - mosolyogtam. Elmosolyodott és megcsókolt.

- Kemény egy napig haragba voltunk! - a szájára hatalmas vigyor ült ki.

- Ha most elkezdessz egózni, hogy neked nem lehet ellenállni, akkorát kapsz, hogy lezúgsz az ágyról. - figyelmeztettem. Elnevette magát.

- Nah ennek lőttek! Meg van a másik! - röhögött.

- Megöllek! - emeltem föl a kezem, de ő elmosolyodott, és finoman megcsókolt, majd újra és újra, egyre hevesebben. (értelem megint messze jár! Valahol Hawain xDxDxD) Már a nyakamnál tartott.

- Tom, ez finom! - hunytam le a szemem. Fölhúzta egy kicsit a pólómat, és tippelés szerűen adott egy puszit a hasamra. Nagyon jó tipp volt, ugyanis ott pont volt egy pont, ami teljesen átbizsergetett.

- Meg is van! - jegyezte meg halkan, és tovább puszilgatott. Én, fölhúztam a fejét, és megcsókoltam, majd fölülre kerültem, és én kezdtem a nyakát csókolgatni, majd rátértem a hasára is. Már mindketten kellően fölizgultunk. Tom becsukta a szemét, és hagyta, hogy a hasán keresgéljek. Nem volt nehéz megtalálni. Azt a pontot kezdtem neki puszilgatni, és a nyelvemmel piszkálni. Tom, egyre gyorsabban vette a levegőt. Fölhúzott, és olyan erővel csókolt meg, hogy majd széttépte az ajkaimat. A nyelve irtó gyorsan mozgott a számban. Nagyon jól esett. Mikor szétváltak az ajkaink, Tom le akarta szedni a fölsőm, de én nem hagytam. Tom abbahagyta a próbálkozást, és csalódottan sóhajtott egyet.

- Értem. - Tom lemondóan.

- Tom kérlek, ne haragudj! - kértem, és megöleltem.

- Miért nem hagyod? Nem bízol bennem? Vagy nem szeretsz, és csak azért mondtad, hogy lerázd Yoelt? - Tom, szomorú szemeket meresztett rám.

- Tom! Én bízok benned, és nem azért mondtam h lerázzam Yoelt. De nem tudom, mi van velem! - fúrtam a fejem a párnámba.

- Jó nem haragszom! Semmi baj. Nem sürgetlek! Kivárom még készen, állsz majd rá. - Tom és megcsókolt. (Ha a hülyeség fájna... :S Jó sz*r mit ne mondjak! +o() Felöltöztünk, és lementünk reggelizni. Már mindenki ott ült, és mosolyogni kezdtek, mikor kézenfogva láttak minket.

- Újra együtt a felejthetetlen páros! - mosolygott Mó. Mindenki bólogatott, mi pedig csak egymásra néztünk. Megreggeliztünk, és húztunk a partra.

*12.00*

- Kajás vagyok! Nagyon! - Szólalt meg Bill, miközben a pultnál vártuk, hogy kiadják koktélunkat.

- Én is! - Tom.

- Ikervonás! - röhögött Bory.

- Hát, ma már egy csomót hülyültünk. Sztem, mehetünk enni! - Én, mire Tom egy hatalmas puszit adott.

- Imádlak! Mondtam már? - kérdezte.

- Igen! Már egy párszor! - mosolyogtam. Ránéztünk a TVre. Épp időjárás jelentés volt.

- Kérünk mindenkit, hogy ma délután ne hagyja el lakóhelyét. Nemsokára, hatalmas vihar várható. Maradjanak otthon. Áramkimaradásokért a vihar, a felelős! Köszönöm figyelmüket! Viszontlátásra! - a bemondó hapi.

- Francba! Most húzzunk haza? - kérdezte Tom letörten.

- Nem tudom! Nem mondtak időt! Csak h nemsokára. Szal sztem maradhatunk még egy pizzára. - Bill.

- Sajnálom! Én megyek! - a csaj, aki a bárnál dolgozott, és bezárta.

- Miért félnek így a vihartól? - Bill, ekkor viszont vmi vizeset éreztünk a lábunknál. Egy hullám csapott ki.

- Futi a cuccokért! - indultunk meg a cuccunk felé. A hullámok egyre jobban kicsaptak. Mire odaértünk, már a szél is fújt ezerrel. Fölkaptuk a cuccot és spuri. Mire beértünk már az eső is szakadt.

- Remek! Ennyit a pizzáról! - Bill, és megkordult a hasa.

- Éhes vagy? - nézett rá Bory.

- Ja húzzunk a büfébe. - Bill.

- Előbb föl kéne vinni a cuccot. - Bory és megcsókolta.

- Ok! - Bill, és megindultak az egyik lift felé.

- Ellesznek ők kettesben! - vigyorgott Tom.

- Aha! És mi is! - mosolyogtam. Beszálltunk a másik liftbe.

*Billéknél*

A liftbe smárolni kezdtek. Mikor fölértek, Bill nemfogadott hívásokat vélt felfedezni.

- Elmegyek fürdeni! - Bory, és bement a fürdőbe.

Bill közben le akarta hallgatni a hangpostáját, de megint csörgött.

- Haló? - szólt bele.

- Szia! Figyelj! A csajod rám hajt! Nyomul 1000el, és azt mondja h neki te már nem is számítassz. Csak szólni akartam! Egyébként Oli vagyok! Ha nem hiszed el, akkor gondolkodj egy kicsit! Nah csááá! - Oli, azzal le is tette. Bill teljesen ledöbbent. Nem akart hinni a fülének. Egy darabig csak nézett, majd sajna elhitte Olivér p*fázását, és nagyon ideges lett. Gyakorlatilag rátörte Boryra a fürdő ajtaját.

- mit szeretnél drága? Kopoghattál volna! - Bory, és meg akarta csókolni, de Bill ellökte.

- Teljesen hülyének nézel? - Bill tök idegesen.

- Mi bajod van Bill? - kérdezte Bory meglepetten.

- Először lefexel a tesómmal, aztán meg hajtasz a legnagyobb ellenségemre? - Bill vöröslő fejjel

- Mi van? - nézett Bory értetlenül.

- Ne aggódj Oli elmondta! Épp az előbb hívott! Elmondta h én téged már nem is, érdekellek. Elárulnád hogy ezt, mégis hogy gondoltad? - Bill kib*szott idegesen.

- Bill nyugodj már le! Mi ez az ökörség, hogy hajtok Olira, és hogy te nekem már nem is számítassz? - Bory meglepetten.

- 2színű liba! - Bill, és kiment. Bory sírva fakadt, és rohant át a mi szobánkba, ahol Tommal épp Tvt néztünk.

- Mi baj baba? - rohantam rögtön Boryhoz.

- Bill... - zokogott. Tom meglepődött.

- Mi van Billel? - Én ijedten.

- Oli felhívta...és...és azt mondta neki...hogy...nekem Bill nem is számít már...és hogy...és hogy és ...hajtok rá! - sírta.

- Oh, Bill úgyse veszi be! - Tom nyugtatásképp.

- Késő...már bevette... - zokogott még mindig.

- MI? - Tom egy pillanat alatt k*rva idegessé vált.

- Miért? Mit tettem és ellene? - zokogott még mindig.

- Most megölöm! - Tom, és kiviharzott a szobából.

- Gyere ülj csak le! - hívtam Bory, és készítettem neki egy teát is.

- BILL KAULITZ-TRÜMPER! - törte Billre Tom az ajtót.

- Mi van? - Bill, és le se vette a szemét a Tvről.

- Mi van? MI VAN? - Tom nagyon fölkapta a vizet.

- Ja! Mi van? - Bill, és még mindig nem nézett öccsére.

- CSAK AZ VAN DRÁGA BÁTYÁM, HOGY BORY OTT BŐG A MI SZOBÁNKBA! - Tom kiabálva.

- És? Nem érdekel az a 2színű liba. - vont vállat Bill.

- MI A F*SZ BAJOD VAN BILL? BEVESZED AZT, AMIT AZ A KIS GÖRÉNY MOND? - Tom ordítva.

- ELŐBB HISZEK EZENTÚL NEKI MINT BORYNAK! - már Bill is kiabált.

- ÉS MÉGIS MIVEL ÉRDEMELTE KI BORY? ELÁRULNÁD TE ÖKÖR? - Tom nagyon ideges volt, és legszívesebben nekiment volna Billnek.

- KAVAR VELE! ÉRTED? - Bill.

- Bameg Bill! Nem tűnt még föl, hogy Olivér, az-az utolsó r*hadt k*csög kis patkány, mindenáron el akarja b*szni az életeteket? De tudod, ez csak akkor sikerülhet neki, hogyha te beveszed az ilyen kis hülye meséit. Nem tudok túl sokat a kapcsolatokról, de sztem abban az első a bizalom! Amit te nem nagyon tudsz betartani! - Tom halkan, majd kisétált a szobából, vissza hozzánk. Bill szeme megtelt könnyekkel. Tudta h öccsének igaza van. ,,Szép volt Bill! Ennél hülyébb, már nem lehetsz!” gondolta szomorúan.

Tom berontott a szobába, és ledobta magát az ágyra.

- Nah mi volt? - ültem mellé.

- Mekkora ökör! Jézusom! Hogy lehet ilyen hülye?  Mond már meg! - Tom és hirtelen fölült.

- Nem tudom! Nyugi! Ne legyél már ideges! - öleltem át. Tom visszaölelt és körülnézett.

- Bory? - tartott el magától.

- A fürdőbe ment megmosakodni. - mondtam, ekkor viszont Bory kilépett a fürdőből.

- Megyek! Tisztázom Billel! - Bory, és kiment. Igazából nem Billhez ment, hanem ki a szakadó esőbe. Szoknyába, ujjatlan pólóba, és papucsba indult el. Még ő sem tudta hová megy.

*Benn:*

- Remélem kibékülnek! - sóhajtottam, és hanyattdőltem az ágyon.

- Én is remélem! - Tom, és mellém bújt. Átöleltem, és megpusziltam a nyakát. Nem is egyszer. Vagy ezerszer.

- Tiszta hülye vagyok! - ültem, föl 5perc tétlenség után.

- Miért? - Tom, és visszahúzott.

- Miért most kezdelek puszilgatni? Az egyik legjobb barátnőm, épp békülni próbál az ikreddel! Megőrültem! - simítottam hátra a hajamat.

- Biztos, már rég egymást ölelgetik! Nyugodj meg! Nem őrültél meg! - azzal megcsókolt. Hevesen kezdtünk csókolózni. Néhányszor, finoman megharaptam az ajkát. Már vetkőztetni kezdtem volna, de ekkor Bill törte ránk az ajtót.

- Bory ne haragudj! - szólalt meg, ám Bory helyett csak mi feküdtünk ott elmélyedve egymásban.

- Bory ment hozzád! Vagy nem? - kérdezte Tom.

- Azt hittem, még mindig itt van! - Bill és nagyon megijedt.

- Nekünk azt mondta, hogy megy veled ezt tisztázni! - Ültem fel.

- Nálam nincs! - Bill ijedten. Kiugrottam az ágyból

- Akkor mégis hol a francba van? - Tom, is kimászott.

- Elment. - a recepciós, mikor megkérdeztük, hogy nem látta e.

- Ilyen időben? - Mó meglepetten.

- Én mondtam neki, hogy ne menjen sehova, de azt mondta jobb lesz így! - a recepciós mentegetőzően.

- Nem látta merre ment? - Dóri, és próbált normálisan levegőt venni.

- Én nem, de talán a biztonsági, aki az ajtónál áll. Ő talán látta! - Bill rögtön az ajtó fele vette az irányt.

- Köszöntjük! - mondta Kitty, és mind Bill után mentünk.

- Ott jobbra fordult. Többet sajnos nem tudok! - az őr.

- Köszönjük. - azzal arra mentünk. Az egyik bokor aljában egy csöves feküdt.

- Hé ember! Mióta fekszik itt? - Bill, és rázni kezdte a csövest.

- Bill nyugodj le! - Tom, és lefogta Bill kezét.

- Egész nap itt feküdtem! - a pasikaaah.

- Látta ezt a lányt? - Bill, és a telefonját a csöves orra alá nyomta.

- Igen, egy olyan negyed órája arra ment! - mutatott a part fele.

- Köszönjük! - Bill, és egy ,,kis” pénzt dobott a pasinak, majd rohanni kezdett a part felé. Az eső egyre jobban szakadt, és a szél is erősödött.

- BORYYY! - mind a 9ünk szájából ez a név hallatszott, ám az eső, és a dörgések zaja elnyomta.

- TALLÁTAM VALAMIT! - kiabált Tom. Bill rögtön rohanni kezdett. Mi is megindultunk. Tom, a homokban talált egy testet. Illetve, csak meglátta azt. Bory volt. Ott feküdt teljesen átfagyva.

- Baba! - kiáltott Bill, és mellétérdelt. Fölvette, és elindultunk haza. Bill bevitte Boryt a szobájába, és az ágyra fektette. Betakartuk egy csomó, takaróval. Bill ott sírt mellette.

- Hogy lehetek ilyen hülye? Miért hittem annak a kis patkánynak? - Bill zokogva.

- Nyugi Bill! Minden rendben lesz! - nyugtattam.

- Hát a kórházba nem megy be az száz! - Tom egy hatalmas sóhaj közben.

- Miért? - kérdeztük mind egyszerre.

- Nem jön ki a mentő, mert akkora szél várható, kb. most! - tom. Ekkor az ablakot hatalmas szél lökte be. Mindenki átment a saját szóbájába jól becsukni az ablakokat, majd újra Billéknél gyűltünk össze. Egy fél óra múlva, Bory köhögni kezdett.

- Bory! - 8an.

- Baba! - Bill, de velünk egyszerre. (nah ez megint k*rva értelmes lett...áh... :S)

- Hol vagyok? - kérdezte.

- A szobádban. Megkerestünk! És nagyon sajnálom! - Bill, és megint sírni kezdett.

- Semmi baj! Ne sírj már! - ölelte át Bory. Mindannyian mosolyogtunk.

- Akkor mi mehetünk is nem? - Tom mosolyogva.

- Nyugodtan! - Bory. Mi kimentünk, és mindannyian a szobánkba vonultunk.

- Annyira sajnálom! Úgy aggódtam! Ilyet többet ne csinálj! Ne menj el! Értetted? - Bill, és még mindig sírt.

- Semmi baj! Én is sajnálom! Nem csinálom többet! - Bory, és ő is könnyezni kezdett. Egy 10percet bőgtek.

- Meg tudsz nekem bocsátani? - Bill remegő hangon.

- Meg! - Bory, és megcsókolta. Smárolni kezdtek. Finoman, és hosszan. Bory még nem volt vmi remekül.

- Menjünk el fürdeni! - Bill, és kisegített Boryt az ágyból. Jó meleg vízzel megfürödtek. Még csak 6óra volt.

- Éhes vagyok! - Bory, és az ajtó fele indult.

- Egyedül sehova! - Bill és együtt lementek a büfébe. Mi már ott ültünk, és Pizzát ettünk.

- Hello! - ültek le mellénk.

- Szijjasztok! - köszöntünk mosolyogva. Leültek egymásmellé, és nekiláttak. Mikor megették, beszélgetni kezdtünk.

- Nemsokára megyünk haza! - hajtottam a fejem az asztalra.

- Nyugi ßaßa! Majd talunk még! - simogatta Tom a hátamat.

- Ja! De mikor! F*szomat már! - vertem a fejem az asztalba.

- 1 szépen beszélsz, 2 Ne verd a fejed az asztalba, 3 nemsokára! - Tom.

- Áhh! - csajok, és mind beleverték a fejüket az asztalba tök egyszerre. A fiúk csak néztek ránk.

- P*csába! Nem akarok hazamenni! - Dóri.

- K*rva életbe! - Kitty.

- B*sszameg! - Mó.

- Rohadt szemét világ! - Bory. Egy öreg nő meghallotta (hát öreg nénikkel nincs szerencsénk az tuti)

- Nah de kislányok! Hogy beszéltek már! Legalább ne nyilvános helyen! - a néni.

- K*ssoljon! - mi halkan, egyszerre. A fiúk csak néztek.

- De ezt akkor sem illik! - pampogott tovább.

- mIért egy szabad? - kérdezte Bory, és szemből beült Bill ölébe, majd vadul megcsókolta.

- Nem! - lepődött meg.

- És ezt? - Mó, és puszilgatni kezdte Den nyakát.

- Ezt sem! - rikácsolt.

- Nah és erről mi a véleménye? - Kitty, és végignyalta Gustav nyakát, egészen a füléig.

- Elég! - kiabált.

- Oh, még nincs vége! - Dóri, és fölhúzta Georg pólóját, majd puszilgatni kezdte a hasát.

- Ha ebből elég pimasz kölykök abbahagyni! - üvöltött.

- És a hab a tortán! - Én, és megfogtam Tom, hát hogy is mondjam férfiasságát, mire a nő kirohant. Mi a csajokkal röhögni kezdtünk, a fiúk meg csak néztek. Hát ez a dolog eléggé feltüzelte őket.

- ßaßy! Nem megyünk föl? - Georg kanosan.

- Azt hittem már meg se kérdezed! - Dóri. Hát ők fölmentek.

- Mó, izé, nem mehetnénk mi is? - Den félénken.

- De-de! - Ők is távoztak.

- Kitty... - Gustav.

- Mehetünk! - Kitty. Nah akkor már Bill se akart kimaradni.

- ßaßa, kövessük a példát pls! - Bill. Bory erre megcsókolta, jelezve, hogy benne van. Ők is elindultak. Már a liftben hevesen smároltak. Mire fölértek, már Billé, állt rendesen. Berontottak a szobába, és 2percen belül, már el voltak merülve egymásban. Nem voltak óvatosak! Minden volt: normál póz, lovagló, vau-vau, és 69es is. Emellett volt külön nyalóka, meg fagyi (logikázd ki h mi micsoda! Kössz) és zsebhoki is, csak Bill nem magának csinálta. Volt a másik is.. szal értitek nah.

Egy olyan 3óra múlva, teljesen kifáradva, bújtak egymáshoz, és aludtak el.

*Nálunk:*

Már csak mi ketten ültünk ott. Tom is föl volt izgulva. Én pedig nem akartam csalódást okozni neki. Elkaptam a kezét, fölrántottam, megcsókoltam, és húzni kezdtem a lift felé.

- Kicsim... - Tom kezdte volna, de közbevágtam.

- K*ss! - szóltam rá. Beszálltunk a liftbe. Ott is smároltunk. Mikor fölértünk, Tom még mindig nem tudta mit akarok. (kissé hülye a gyerek nem? xDxDxDxD) Bementünk a szobába. Tom csak bámult rám.

- Most meg mi bajod? - néztem rá.

- Nem tudom mit akarsz! - mondta ki.

- Jézusom! - sóhajtottam.