31. rész
Szal megcsörgettem Billt. Ők már úgyis befejezték, szóval mikor megcsörgettem már le is invitálta a medencékhez.
- De Bill? Minek menjünk le? - Bory, de követte Billt.
- Csak nah! Most ilyen kedvem van! - Bill, és tovább húzta maga után. Bory engedelmesen követte. Mikor leértek, tök sötét volt.
- Bill! Sztem ez má bezárt! - Bory tétován.
- Egy frászt! - Bill, és fölkapcsolta a villanyt.
- MEGLEPETÉS! - kiáltottuk mi.
- Jézusom! Köszönöm! - kapta a kezét a szája elé Bory.
- Ugyan nagylány. Ez a 15. szülinapod. Csak kell egy kis buli! - Tom, és megölelte Boryt.
- Köszi Tom, de jó lenne, ha a kezeidet megnevelnéd! - röhögte Bory. Tom elvigyorodott, Bill pedig szúrósan nézett rá. Én csak röhögtem.
- Köszi szépen! Ez kedves! - Bory, és megölelt minket. Átadtuk az ajándékokat. Egy csomó EMOs cucc. Nyakláncok, hajpántok, karkötők, gyűrűk. Meg minden ilyesmi.
- Köszi szépen! Ez nagyon aranyos tőletek! - mosolygott Bory.
- Ugyan semmi! Neked mindent! - mosolyogtam. Bill megcsókolta Boryt. Mentünk a medencékbe, meg minden. Jót buliztunk. Gustav készített, vmi isteni koktélt.
- Gustav! Ez állati finom! - lepődtem meg.
- Köszi! - mosolyogott.
- Kérek még! - húzta le Bory, és Tom.
- Erős ám! Csak óvatosan! - Gustav, de azért kevert nekik még párat. Miután már vagy 5öt lehúztak, elég jó kedvük volt.
- Sztem angyalom, te be vagy állva! - Bill, mikor Bory majdnem bedőlt a medencébe.
- ÉN? Dehogyis! - Bory, és ismét megdőlt a medence felé.
- Tom! Te beálltál? - röhögtem, mikor elcsúszott a vizes padlón, és röhögőgörcsöt kapott.
- Sztem kiütötték magukat! - Gustav és a hajába túrt.
- Nekem mondod? - húztam föl Tomot, aki be is dőlt a medencébe, és elkezdett,,pancsikolni”. Bory utána ugrott, és ott játszottak, mint a dedósok.
- Hát ez nekem sok! Hagyjuk őket! - Bill. bólogattam, és átmentünk a ,,normálisabb” részre. Egy olyan fél óra múlva rá akartunk nézni Boryékra, hogy élnek e még, de mikor odanéztünk, nem láttuk őket. Billel először megijedtünk, hogy lehet h megfulladtak. Már ugrottunk is a vízbe.
- Tom! - jöttem föl.
- Bory! - Bill lihegve.
- Merre vannak? - kérdeztem idegesen, és ijedten.
- Nem tudom! Járjuk át a hotelt! Csak nem mentek ki. - Bill, és kimásztunk a vízből. Csurom vizesen rohantunk föl a szobáinkba. Előtte elkértük mindenkinek a kulcsát, és sorban benyitogattunk. Gustiéknál senki, Georgéknál szint úgy senki, Móéknál is üres szoba.
- Má csak két szoba van! Remélem, meglesznek. - nyitottam ki Billék szobájának ajtaját. Ott se senki. Maradt a mienk. Bill elfordította a kulcsot, és lenyomta a kilincset. Benyitottunk. Bory, és tom, hát, hogy is mondjam, el voltak mélyedve egymásba. Bill lemerevedett. én odanéztem, és bevágtam az ajtót...
*Boryéknál, miközben mi elvoltunk:*
Szal ott szórakoztak. Tom egy 5perc múlva lekapta Boryt. Bory hagyta magát.
- Nem megyünk föl? - Tom kanos vigyorral.
- Deeeee! Ez jó 5let! - Bory, és kihívóan vigyorgott. Szal fölmentek. Mi elfelejtettük rendesen bezárni, ezért Tom könnyen kinyitotta. Bár már a liftben elkezdték leszedni a másik fürdőruháját. Az ágyon landoltak, és hevesen csókolóztak. Tom gyakorlatilag letépte Bory bikinifelsőjét. Nagyon vadak voltak. Nem egy érzelmes menetnek ígérkezett. Nem tudták mit csinálnak. Tom csókolgatta Boryt ahol érte. Minden ruha/fürdőruha lekerült róluk. Tom egyre lejjebb puszilgatta Bory, majd fölkapta a fejét, és hevesen megcsókolta. Majd kikapott egy óvszert, és fölhelyezte. Vadul belehatolt Boryba. Már majdnem sikítoztak az élvezettől. Mikor Bory, Tom ölében ült, akkor nyitottunk be mi. Ők észre se vették, csak folytatták. Mikor bevágtam az ajtót, pont akkor váltottak pózt, vagyis Bory lovagolt Tomon. Már vagy 3órája csinálták, de még nem mentek el. Tom végül mégis elvitte Boryt. Utána Bory még művelt VALAMIT, ezáltal elvitte Tomot. Lefeküdtek egymás mellé, és elaludtak.
*Nálunk:*
- Ez nem lehet igaz! - bambult Bill a becsukott ajtóra.
- Ezt nem hiszem el! - néztem döbbenten, és nekidőltem a falnak. Bill is nekidőlt, és lecsúszott. Felhúzta a térdét, és ráhajtotta a fejét. Először mélyeket lélegzett. Nem akart sírni előttem, de a végén, már rázta a zokogás a vállát. Magában zokogott. Átöleltem a vállát. Nekem nem jött könnycsepp a szemembe. Nem tudom miért. Lehet h majd később fog feltörni? Sajnos akkor nem tudtam. Próbáltam csitítgatni Billt.
- Sírd ki magad! - súgtam neki.
- Hogy tehették ezt? Miért? Nem voltam elég jó? Nem szeret már? Mi volt a baj? - Bill zokogva.
- Bill! Szerintem csak a pia! - próbáltam csitítgatni.
- De akkor is! Miért pont az ikertestvéremmel? - Bill rám emelte nagy barna szemeit, ami könnyekkel, és fájdalommal volt tele.
- Gyere Bill! Menjünk be! - Húztam föl. Még mindig a vállát öleltem. Ő csak kezeibe temette arcát, és sírt. Bementünk a szobájukba. Bill lerogyott a kanapéra, és csak sírt. Én csináltam neki egy forró teát. a kezébe adtam. Mikor már kicsit megnyugodott (olyan 4óra múlva, azaz olyan fél3 fele) már nem volt semmi a bögrében. Közben nyugtatásképp megitta. Én még mindig nem sírtam. Egy könnycsepp sem folyt le az arcomon.
- Úristen! - Bill, és megint könnyekbe tört ki.
- Bill! Cssssssshhh! Nah! - megölelt. Ringatni kezdtem. Még mindig nem apadtak ki a könnyei. Nem is csodáltam. 5fele aludtunk el. Billel öleltük egymást. Délben mikor fölkeltünk. Bill megint könnyezni kezdett.
- Nyugi Bill! - simiztem meg az arcát.
- Nah majd most! - Bill fölpattant.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Nem jössz? - kérdezte és nyitotta az ajtót.
- Nem! Kössz! Még dolgom van. - álltam föl.
- Rendben. - Bill bólintott, és gyakorlatilag betörte a szobánk ajtaját.
- Mi a...? - Tom álmosan, fájó fejjel.
- MÉGIS MIT KÉPZELTEK? AZT HISZITEK, HOGY NEKTEK MINDENT SZABAD? MEGMAGYARÁZNÁTOK MÉGIS, HOGY MIT GONDOLTATOK? - Bill, hulla idegesen.
- Mi van drágám? - Bory meglepetten, és felült. Akkor vették észre, hogy hol vannak, és hogy mibe.
- Nekem rémlik valami. - Tom halkan.
- MI RÉMLIK B*SZDMEG? AZ HOGY FELK*RTAD A CSAJOM? - Bill egyre idegesebben.
- Jézusom Tom! Mit tettünk? - Bory, tök ijedten.
- JÉZUSOM MI? MIT TETTETEK? B*SZTATOK! MI MÁST? GYITE PACI? ÖLBEN ÜLÜNK? HÁT REMEK! REMÉLEM, ÉLVEZTÉTEK! - Bill, még mindig ordibált. Boryék megbánóan néztek rá. bory könnyezni kezdett.
- Bocsánat Bill! Nem tudjuk mi ütött belénk. Sajnáljuk! - Bory, könnyezve.
- AHA! SAJNÁLJÁTOK MI? ENNEK ÖRÜLÖK! FELŐLEM NAPESTIG SAJNÁLKOZHATSZ! MI VOLT A BAJ? NEM VOLTAM ELÉG JÓ? VAGY MÁR NEM SZERETSZ? VAGY MÉGIS MI A FENE VOLT A BAJ? - Bill zilálva.
- Bill, én... - Tom kezdte volna, de Bill közbeszólt.
- JA IGEN! TE IS! JÓ TESTVÉR VAGY! LEFEKTETED AZT, AKIT IGAZÁN SZERETEK? AZT, AKIÉRT MINDENT MEGTENNÉK? HÁT KÖSSZI TOM! EZ JÓL ESETT! - Bill, és már ő is könnyezett.
- Bill! Kérlek, ne sírj! - Bory, és eltűrte a haját.
- Igazad van! Sírtam eleget este Kata vállán! Már nem fogok egy könnycseppet sem ejteni! Nem értek annyit! - Bill azzal kiment a szobából.
- A francba! - Tom rávágott a takaróra.
- A k*rva életbe má! - Bory és sírni kezdett.
- Jól elb*sztátok! - dőltem az ajtófélfának.
- Kata! Ne haragudj! Nem akartam! A pia hatása miatt volt! - Bory és mégjobban sírni kezdett.
- Ezt ne nekem mond! Nem én bőgtem végig az éjszakát, hanem Bill. - csuktam rájuk az ajtót.
- Ennél rosszabb már nem lehet ugye? - Bory Tomnak, aki még mindig csak azt a helyet nézte ahol álltam.
- Tom! Jól vagy? - Bory, és meglengette Tom előtt a kezét.
- Aha! - Tom, és öltözni kezdtek.
- Bill! Remélem, megbocsát! - Bory, és felvette a fölsőjét, majd bement a fürdőbe. Tom felkötötte a haját, és Bory után ment. Bory épp fésülködött. Tom megmosta az arcát.
- Ki kell béküljünk Billel. - Bory.
- Az én hibám! Én kérdeztem meg h feljössz e! Tudom! Érzem h én voltam. - Tom leült a WC tetejére, és lehajtotta a fejét.
- Tom! Mind2en hibásak vagyunk! Sokat ittunk! Nem voltunk magunknál! - Bory.
- De akkor is! Én kezdeményeztem! Úgy sajnálom! Nem tudom mi ütött belém! - Tom, és megtámasztotta a fejét.
- Sok volt már mindkettőnkben! Az én hibám is! Mert belementem! - Bory, és Tom vállára tette a kezét. Tom nagy levegőt vett. Én ezeket a szavakat hallottam, mert szólni akartam, hogy már ebéd van. Részben hibásnak éreztem magam, mert én nem feküdtem még le Tommal. Inkább kimentem, és úgy csináltam mintha csak akkor jöttem volna be.
- Kaja van! jöttök? - szóltam be.
- Megyünk! - Bory, és már el is indult.
- Tom! Te is jössz? - kérdeztem. Rámnézett.
- Megyek! Te is úgy haraxol mint Bill? - Tom és félve elém lépett.
- Nem tudom! Nem tudom mi ez az érzés. Egyszerre harag, szomorúság, fájdalom, és csalódás! - nézetem rá.
- Sajnálom! Nem voltam magamnál! - Tom, és megpróbált megölelni.
- Menjünk! - én kimentem a szobából. Még hallottam a lemondó sóhaját. Bory várt a liftnél.
- Nagyon haraxol? - nézett rám.
- Nem! Rád nem! - mondtam, és beszálltam.
- Tomra se haragudj! Nem voltunk magunknál. Sokat ittunk! - Bory.
- Tudom! Nah! Ne feszegesd a Tmát! Ja és Bill nem jön le! Nem mozdul ki. - Tom is beszállt. Neki fogtam a liftet.
- Majd kaja után beszélek vele. - Bory. Vállat vontam. Nem beszéltünk. Mikor leértünk, és rögtön kiszálltam.
- Most nagyon utál igaz? - Tom Borynak.
- Nem tudom! Tényleg nem tudom! - Bory, és jöttek ők is. Mindenki ott nevetgélt. Bill tényleg nem jött le. Már mindenki tudta h mi volt tegnap. Boryék leültek. Én már a levesemet kavargattam. Valahogy nem volt étvágyam. Az összes pár, puszikat adott egymásnak, vagy csókolóztak. Én Tomtól legmesszebb eső helyre ültem.
- Most nem vagyok éhes! - álltam föl, és fölmentem. Bementem a szobánkba. Mire fölértem a lifttel, már tudtam, mit csinálok.
Bory és Tom megkajáltalak, majd fölmentek Billhez. Bill az ágyán feküdt, és a plafont bámulta.
- Bill! Bejöhetünk? - Bory félve.
- Nem! - Bill. Tom mégis benyitott.
- de mi bejövünk, mert nem akarom elb*szni az életeteket.
- A nem melyik része nem volt érthető? - ült föl Bill.
- Sajnálom Bill! Nem tudok mit mondani! Nem akartam! Nem tudtam mit csinálok! Kérlek ne haragudj! Vagy haragudhatsz! Igazad van, ha most utálsz... - Bory még folytatta volna.
- Bárcsak tudnálak utálni! - Bill suttogva.
- Jajj Bill! Én szeretlek! És nem akarlak elveszíteni! - sírt föl Bory.
- Én sem! - pattant föl Bill. Bory megölelte, és a vállán sírt. tom csak állt ott, és figyelte az eseményeket.
- Bill! Gondolom, most utálsz! - Tom szomorúan.
- Én csak azt a piát utálom! - Bill, és kedvesen nézett Tomra. Elengedte Boryt, és megölelte Tomot. Tom is megölelte testvérét.
- Sajnálom! Többet nem fordul elő! - ígérte Tom.
- Remélem! És azt is remélem, hogy rendbe jöttök! Mármint Katával. - Bill és elhúzta a száját.
- Mi volt vele tagnap? - Tom, hogy azért ezt megtudja.
- Hát, lehet h én sírtam, de Kata... Ő egy könnycseppet se ejtett! Nem tudom, hogy mi volt vele. - Bill gondolkodva. Tom lehajtotta a fejét.
- Beszélek vele! - Tom és megindult az ajtó fele.
- Meghallgathatjuk? - Bory.
- Sztem hallani fogjátok! - Tom, mikor meglátta a bőröndjeit az ajtónk előtt. Én épp az utolsó táskáját, lökdöstem ki.
- Mit csinálsz? - Tom meglepetten.
- Teret! - feleltem, és be akartam vágni az ajtót, de Tom odatette a lábát.
- Sajnálom! Én tényleg nagyon sajnálom! - Tom halkan.
- Én is! ÉN AZT SAJNÁLOM, HOGY EDDIG HITTEM NEKED! ÉS AZT IS, HOGY EDDIG BÍRTAM VELED! NEM TUDOM, HOGY MIT GONDOLSZ MAGADRÓL. MIÉRT PONT AZ EGYIK LEGJOBB BARÁTNŐMMEL? MIÉRT NEM EGY OLYANNAL, AKIT NEM ISMEREK? NE GYERE AZZAL, HOGY Ő VOLT KÖZEL! EZ NEKEM NEM KELL! - kiabáltam, és kitártam az ajtót.
- Kérlek, ne rendezz jelenetet! - Tom mikor meglátta, hogy többen is minket néznek.
- NE RENDEZZEK JELENETET? NE RENDEZZEK JELENETET? MÁR MEGINT EL AKAROD HANYAGOLNI! NEM VAGYOK A CSICSKÁD, HOGY AZT TEGYEM, AMIT MONDASSZ! AZT HITTEN EZ NYILVÁNVALÓ! - én kikelve magamból.
- ELÉG MÁR! MIÉRT KELL KIABÁLNOD? MOND MEG! MIÉRT? - már Tom is kiabált.
- NEHOGY MÁ NEKED ÁLLJON FÖLJEB! A R*HADT ÉLETBE! HOGY NEKEM MINDENT EL KÉNE FELEJTENEM! AZ, HOGY HÚZOD AZ AGYAM, AZ, HOGY SZÓRAKOZOL A BORYVAL, AZ MÉG OKÉ! DE HOGY LEKEXEL VELE? EZT MÁR NEM FOGOM TŰRNI! AZÉRT MERT HÍRES VAGY, MÉG NEM KÉNE, ELSZÁLLJ! VETTED? ÉN NEM VAGYOK EGY PITSA, AKI RÖGTÖN BŐGNI FOG! ÉN ILYEN VAGYOK! HA NEM TETSZIK, KERESS MÁST! - kiabáltam.
- MEGHALGATNÁL? SOKAT ITTUNK! MI LENNE HA INKÁBB SÍRNÁL? AKKOR TALÁN NEM KIABÁLNÁL ÍGY! - Tom idegen.
- AZT AKAROD, HOGY SÍRJAK? IGEN? EZ MINDEN VÁGYAD? HOGY ENGEM MEGSIRASS? - kérdeztem idegesen.
- JOBB LENNE! AKKOR LÁTNÁM, HOGY EGYÁTALÁN VANNAK E ÉRZÉSEID! - Tom. Itt egy kis hatás szünet következett mindenki részéről. Tom már kezdte volna de én megelőztem.
- NINCSENEK ÉRZÉSEIM? SZERINTED NEKEM NINCSENEK ÉRZÉSEIM? - itt feltörtek az első könnycseppek.
- Nem! Nem úgy gondoltam. - próbálta kijavítani.
- Még jó! Gondolkodhatnál, mielőtt beszélsz! Már rád férne! Tudod, nem minden lány nyalja ki a seg.ged! Ez volt az első, és az utolsó, hogy könnycseppet láttál az arcomon Tom Kaulitz! - azzal bevágtam az ajtót. Mindenki Tomot nézte. Bory az ajkába harapott. Bill még föl se eszmélt. Egy csomó ember csak nézett. Georgék is fölértek közben, és ledöbbenten nézték a veszekedést. Én az ajtónak dőltem, és sírni kezdtem. Arra gondoltam, hogy talán túl kemény voltam. Azon is gondolkodtam, hogy kimegyek bocsánatot kérni, de aztán kapcsoltam, hogy az a gyengeség jele lenne. Még a sírást is abbahagytam. Fölálltam, és észrevettem, még egy táska ott maradt. Letöröltem az arcomról a könnycseppeket, és megfogtam a táskát. Kinyitottam az ajtót, és a táskát hozzávágtam Tomhoz.
,, Nem érdekelsz Tom! Soha többet!” - gondoltam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
