29. rész
Szal... egymás karjaiban aludtak el. Hát, Georgeék, és Gustavék sem unatkoztak. Mi viszont, többiek, aludtunk. Másnap reggel 10kor keltem. Tom még mélyen aludt. Nyomtam egy puszit az arcára, és fölöltöztem. Mikor kijöttem a fürdőből, Tom, kómás fejjel ült az ágyban.
- Jó reggelt szivem! - odaültem mellé.
- Jó Reggelt! - ásította. Majd nyújtózkodott egyet. Utána rámnézett.
- Hogy aludtál? - néztem rá.
- Mivel mellettem voltál, ezért istenien. - vigyorgott huncutul.
- Ez édes! - öleltem meg.
- Miért csak ölelést kapok? - kérdezte és a homlokát az enyémhez nyomta.
- Miért? Mit kérsz? - mosolyogtam rá.
- Ilyet! - azzal megcsókolt.
- Jó! Kapsz! - mondtam és megcsókoltam. Finoman visszadöntöttem az ágyra. Elkezdtem a nyakát is csókolgatni majd fölálltam.
- Nah öltözz! Reggelizni is kéne menni! Addig szólok Boryéknak is! - én és kimentem. Tom fölöltözött, én meg szóltam a bnőméknek.
- Jó reggelt gerlicepár! - nyitottam be. Szépen besétáltam, és kihúztam a függönyt.
- Ne má te r*banc! - Bory nyafogva.
- Ne szivass! - Bill, és bebújt a takaró alá.
- Ébredjetek. Reggelizni kéne menni! Mondtam röhögve.
- Te hülye pitsa! Ezért keltettél föl? - Bory nyűgösen.
- Igen! - vigyorogtam.
- Oooo... te kis k*rva! - Bory.
- de legalább az én k*rvám! - Tom, aki közben bejött, és a frászt hozva rám megölelt.
- Nem vagyok senki k*rvája! Vetted? - csókoltam meg.
- Hánynom kell! - Bill öklendezős fejet vágva.
- Hülye! - Tom. Bory megcsókolta Billt.
- Öltözzön a gerlicepár, és jöjjön kajálni! - léptünk ki az ajtón. Billék elkezdtek öltözni. Egy 10perc múlva, lejöttek.
- Végre! - mondta mindenki egyszerre.
- Nagyon vicces. - Bory unottan.
- Baj van? - Kitty.
- Nincs! Csak ez a pitsa fölkeltett! - Bory rámsandítva.
- Ja! Már értem! - Gustav nevetve.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte Georg.
- Fogalmam sincs! - Den, és lehúzta a maradék teáját.
- Nah jó van! Még van itt jó sok időnk, szal ki kéne találni, mit csináljunk! - Mó, és elővett egy prospektust.
- Azt meg hol szerezted? - kérdeztem meglepetten.
- Reptéren! - Mó, és elénk tette.
- Hát! Már mindent megnéztünk, sztem! Lehet, hogy kicsit el kéne vonulni stúdióba vagy ilyesmi. Rég gitároztam. - Bory.
- Ja! Lehet! - Dóri.
- Nem is tudom! - húztam a szám.
- Van itt nem messze egy ilyen club! Este elmehetnénk oda. - vetette föl Bill.
- Rég buliztunk! - Tom.
- Menjünk! - a többiek, egyhangúan. Ebben megegyeztünk. Megkajáltunk. Fölmentünk összeszedni a cuccunkat, és mentünk a medencékhez.
- Végre! - az ikrek, és egy fejessel, már el is merültek. Mindenki ment utánuk. Játszottunk a strandlabdával, amit Bill vett tegnap. Bory napozott a matracán, amiről mi sikeresen leborítottuk. És frizbiztünk is. Mikor épp Tom dobta Billnek, egy kutya rohant oda és elkapta, majd odavitte Mónak.
- Köszönöm! Jó kutyus! - Mó, és megsimogatta.
- Kié lehet? - kérdezte Den. Mi odagyűltünk, és simogatni kezdtük. Egy aranyszínű Labrador volt. Még nem lehetett túl idős.
- Én már láttam ezt a kutyát valahol, valamikor! - gondolkodott hangosan Dóri.
- Te! Nem ezt láttuk tegnap, a tengerben játszani? Tudod, ott a bár felé! - kapott a fejéhez Kitty.
- ja! Tényleg! Vigyük oda! Lehet, hogy keresik! - Mó.
- És vajon mi a neve? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs! - Georg.
- De nagyon cuki! - Bory. A cuki szóra a kutyus odakapta a fejét, és vakkantott egyet. (vagy vmi olyasmi)
- Hát! A neve megvan! - Tom.
- Gondolod? - kérdezte Bill.
- Kipróbáljuk! - Gustav, és eldobta a frizbit. - Cuki, kapd el!
A kutya ugatott egyet, majd a frizbi után eredt.
- nah! Akkor Cuki! Hozd ide! - Kitty. Cuki már rohant is, és hozta a frizbit.
- Ez állati! Menjünk, keressük meg a gazdáját! Bár, lehet h meg kéne... - Bill.
- Nem tarthatjuk meg! Lehet h van gazdája, és nem hinném, hogy a hotelbe beengedik. - Tom.
- De ha nincs meg a gazdája, akkor nem hagyhatjuk itt. - Én.
- Jó! Akkor majd meglátjuk, mit csináljunk! - Tom.
- Rendben! - ebbe mindenki belement. Elindultunk a tengerpartra. Mikor ott voltunk a bárnál, megkérdeztük a pultoscsajt, hogy tudja e kié. Azt mondta egy srácé volt, de tegnap előtt otthagyta, kikötve. Azóta ő adott neki enni.
- Vajon hol lehet a srác? - gondolkodott Bill.
- Tippem sincs! De nagyon szerette a kutyáját. Nem hiszem h ki akarta, volna dobni, vagy ilyesmi! Mindig a kutyával volt. Mintha védelmet várt volna Cukitól! - a pultos csaj.
- Furcsa! - gondolkodtam.
- Az hát. - Bory.
- Mi jár a fejetekben? - Mó.
- Sok minden, amit ki kell igazgatni! - mondtam.
- Nem akarjátok elvinni Cukit, amíg Mike nem jön érte? - a pultos csaj.
- Mike a gazdája neve? - Tom.
- Aha! Sokat beszélgettünk! - a csajszikaah.
- Értem! És miért nem te viszed addig haza? Téged már ismer! - Bory.
- De nekem van másik kutyám! Bocs! - csaj.
- Ok! Akkor visszük! - Bory. Cuki jött velünk. A Hotelbe simán beengedték. Nálunk fog ,,lakni”. Lementünk ebédelni. Cukit fönnhagytuk addig. Ebéd után, úgy döntöttünk, hogy mindenki pihen egy kicsit. Mi levittük Cukit a partra, A többiek aludtak, meg ,,elfoglalták” magukat.
*Bory&Bill:*
- Tegnap este, elkezdtünk valamit, de az álmosság megzavarta! - Bory.
- Igaz! Hol is tartottunk? - Bill.
- Nem tudom! Kezdjük, előröl! - Bory, és megint ledöntötte.
- Hát, te akartad! - Bill. Engedte h Bory, ismét a nyakát csókolgassa. Majd megint lekerült, róla a póló, amit ebédhez vett fel.
- Bill! Tök jó, hogy ma nem vettél föl nyakláncot! Így nem kell leszednem! - Bory nevetve.
- Akkor csak szólj, ha ilyet akarsz csinálni, és nem veszek föl. - Bill, és megcsókolta.
- Remek! - Bory, és újra Bill nyakát kezdte csókolgatni. Finoman húzta rajta az ajkát, hogy ezzel is izgassa párját. (Nah gyerekek! Én hülye vagyok!) Aztán rátért a mellkasára, és a hasára is. Billt ez nagyon izgatta. Mikor magáhoztért, finoman fölülre került, és most ő csókolgatta Bory nyakát. Majd levette az amúgy sem nagy fölsőt, és rátért szerelme dekoltázsára, és hasára is. Boryt is kezdte fölizgatni a dolog. Bill még jó ideig elidőzött a puszilgatással, majd újra alulra került. Ismét Boryn volt a sor. Kicsi, finom puszikat nyomott barátja nyakára, és felsőtestére. Bill hasának a közepén, talált egy kis érzékeny pontot. Billen egy nagyon erős bizsergés, futott át. Bory érezte, h megtalálta barátja gyenge pontját. Azt a pontot kezdte el izgatni. Bill már ott tartott, hogy ettől el tudna menni. Bory ezt érezte, és még jobban izgatta. Bill azért nem akarta, hogy a,,nő legyen az úr a háznál”! xDxD Megint izgatni kezdte Bory nyakát, és csak utána döntötte le. Mikor ő is elérte a kellő hatást, ledőlt Bory mellé.
- Aludjunk? - nézett rá kérdően.
- Ne! Az a pitsa megint föl fog kelteni! Nem adjuk meg neki azt az örömöt! - Bory és nyújtózkodott egyet.
- Most miért pitsázod? - Bill nevetve.
- mert ilyen kedvem van! - Bory.
- De nem zavarja? - Bill.
- Dehogyis! Mindig így hívom! - Bory.
- Akkor ok! - Bill. Hiába nem akarták, lassan elnyomta őket az álom. 3órakkor, beengedtem Cukit hozzájuk. Cuki elkezdte nyalogatni őket.
- Neee! Elaludtunk! Katja! - Bory idegesen.
- Jó reggelt! - mosolyogtam.
- Nem lehetne másképp kelteni? - Bory és fölült. Cuki fölmászott az ágyra, és Billt kezdte,,puszilgatni”.
- Nee! Bory! Én is szeretlek, de ne nyalogass! - Bill vergődve.
- Te ökör! Az nem én vagyok, hanem Cuki! - Bory, és fejbevágta Billt párnával.
- MI? - ült föl Bill. Mi hatalmas röhögésbe kezdtünk.
- Bill...te...te...te összekevertél engem cukival! - nyögte ki Bory végül.
- MI?? - Bill és törölgetni kezdte az arcát. Mi még mindig röhögtünk. Szegény Cuki azt hitte vmi rosszat csinált, és nagy szomorú szemekkel, megbánóan nézett Billre.
- Semmi baj! - Bill és megsimogatta.
- Nah! Jöttök a partra, vagy maradtok romantikázni? - Tom, és a romantikázásnál hányós fejet vágott.
- Maradunk romantikázni! - Bory.
- Nekem8! - Én, és Cukival kimentünk.
- Most minek maradtunk? - Bill.
- Dehogy maradunk! Csak így mi később mehetünk le, és magamhoz térhetek! - Bory, és visszadőlt. Bill fölállt.
- Mi van? - nézett rá Bory.
- Nyálas a fejem! - Bill grimaszolva.
- Ja! - Bory röhögve, és visszatette a fejét. Bill megmosta az arcát, és a tüköbe nézett, majd megtörölte a pofiját, és visszament. Bory már kezdett vicca aludni.
- Drága! Álmos vagy? - Bill, és visszabújt.
- Nem! - Bory, és hozzábújt.
- De én úgy nézem, hogy álmos vagy! Mondjuk, ki is kéne, pihend magad a buliig! - Bill.
- Jajj a buli! Én ahhoz álmos vagyok! - Bory.
- Hagylak pihenni! - Bill, és föl akart kelni.
- Nee! - súgta Bory. - Pihenj velem!
- Ok! - Bill, és ismét elaludtak.
2 Órával később arra keltek, hogy egy nagyot dörög. Bory hirtelen fölült
- Hogy mi mindig vmi természeti jelenségre kelünk! - Bory fejcsóválva.
- Miért? - Bill értetlenül.
- Reggel, a napsütés, előbb a kutya, akit a természet teremtett, és a nyála meg főleg, olyan víz szerű, most meg a dörgés. - Bory és visszadőlt. Bill, ránézett az órára.
- Oh! Már fél 6! - Bill.
- Mennyi? És a többiek? - Bory, akkor benyitottunk.
- Oh! Már ébren vannak! - Én letörten.
- megszívtad! De készülőünk! - Bory, és kimászott az ágyból.
- te jégesőbe akarsz menni, bulizni? - nézett rá Tom.
- Jégeső? - kérdezte Bill, és Bory egyszerre.
- a! - nyögtem ki. Mindketten az ablakhoz mentek. Kinyitották a teraszajtót, de meg is bánták, mert fölső nélkül bizony elég hideg volt.
- Jéé! Bory! Te csak topba vagy! - vigyorgott Tom. Erre Cuki morogni kezdett rá.
- Jó kutya! - dicsértem meg. Mégjobban morogni kezdett, ezzel kiküldve Tomot.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
