27. rész
Nah szal mindenki sikítozva futni kezdett. Oda is kaptuk a fejünket. Egy őrült pasa száguldozott egy qwaddal. Egy kiscsaj fele tartott. Bill és tom rohanni kezdett, hogy elkapják a kislányt, mielőtt elütik. Tom fölkapta és elugrott, Bill meg a qwadra kapaszkodott rá. A pasi tök részeg volt. Bill rálépett a fékre. A pasi le akarta ütni, de Bill gyorsabb volt. Jöttek a rendőrök, és elvitték a pasit. A csaj anyukája hálálkodott Tomnak. Tom meg már alig bírta lerázni.
- Köszönöm! Köszönöm! - a nő.
- Semmi! Mondom semmi! de most mennem kell!Viszlát! Szia kicsi! - köszönt el végül Tom.
- Kérem! Meséljenek el mindent! - jött oda az egyik rendőr. Mi mindent elmondtunk, aztán mehettünk vissza. Már nem volt kedvünk a parton, meg víz közelben maradni, ezért fölmentünk.
*Boryéknál:*
- Szeretsz? - kérdezte Bill.
- Persze! - Bory és megcsókolta.
- Jó, mert én is szeretlek! - Bill. Az ágyon ültek, nagyon közel egymáshoz. Bory fölállt és kiment Wcre. Addig Bill hanyattfeküdt. Bory meg a hasára. Bill elkezdte a lány nyakát simogatni.
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! - Bill.
- Én is! Én is! Én is! Én is! Én is! Én is! - nevetett Bory.
- De én tényleg nagyon szeretlek! - Bill boci szemekkel.
- Elhiszem! És én is! - Bory és egy puszit nyomott Bill hasára. Bill a plafont kezdte nézni.
- baj van édesem? - kérdezte Bory.
- Nincs angyalom! - mosolygott rá Bill.
- De látom a szemeden! Mond el nekem! Kérlek! Nagyon szépen kérlek! - nézett rá Bory, kutyus szemekkel.
- Hát csak az, hogy mi lex velünk? Úgyértem, a nyaralás után. Ti is mentek koncertezni, mi is! Lehet, hogy többet nem is találkozunk! És akkor mi lex velünk? Msn, Teló? Egy idő után az nem lex elég! - mondta Bill sóhajtva. Bory ebbe még bele se gondolt. Most viszont elgondolkodott.
- Ez is igaz! de megoldjuk! És élvezzük azt az időt amíg együtt vagyunk! Tényleg! Mikor is megyünk vissza? - kérdezte Bory.
- Nem tudom! Elfelejtettem! - mondta Bill is.
- Remek! Mind1! Majdcsak megyünk valamikor! Nem? - Bory mosolyogva.
- De! - mosolygott Bill is. Bory fölült, és megcsókolta Billt. Finoman, érzékien, és nem vadul.
- Ez finom volt! - nyalta meg a száját Bill.
- Az! - feküdt vissza Bory a hasára.
- Fáj a hátam! - mondta Bill.
- Megmasszírozzam? - kérdezte Bory.
- Léccy! - nézett rá Bill, és hasra feküdt. Bory a derekára ült, és masszírozni kezdte a hátát.
- Kösszy! Ez jó! - mondta Bill. Elkezdett bókolni Borynak, aki ettől majd elolvadt. Bill olyan kedvesen beszélt hogy Bory már bizsergett tőle.
- Jajj Bill! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! - mondta Bory olvadozva.
- Én is cicám! Én is! - Bill. Mikor Bory befejezte, Bill hátának masszírozását, mellé feküdt. Szorosan hozzábújt. Bill átölelte.
- Hány óra van? - kérdezte Bory.
- Fél 3! Éhes vagy? - kérdezett vissza Bill.
- Egy kicsit! Mennyünk el pizzázni! - Bory és fölkelt.
- Oks! Hívjuk Tomékat is? - kérdezte Bill.
- Még szép! - Bory. Kicsit rendbe szedték magukat, és jöttek át hozzánk. Tom épp TVzett, én meg pakoltam, mikor kopogtak.
- Gyere! - kiabáltunk ki.
- Nem zavarunk? - dugta be a fejét Bill.
- Nem! - mondtuk egyszerre.
- Akkor jó! - léptek be.
- Mondjátok, mi van? - nézett rájuk Tom.
- Csak meg akartuk kérdezni, hogy jöttök e velünk pizzázni? - Bory és átölelte Billt.
- Megyünk cicám? - nézett rám Tom.
- Aha! Úgyis éhes vagyok! - mondtam, és letettem az újságkupacot, a kisasztal aljába.
- Ok! Akkor van 5percetek, hogy rendbe szedjétek magatokat. - Bill és kimentek.
- 5perc múlva a hallban! - dugta vissza a fejét Bory
- értettük! Már elsőre is! - dobtam oda egy párnát.
Mikor lementünk:
Boryn egy fekete szoknya volt, amit fehér halálfejek, meg szívecskék díszítettek. Egy kockás rövid ujjú fölsőt, meg egy papucsot. Billen egy farmer volt, fekete póló, meg egy csuka. Hát ők voltak a fekete angyalok. Tomon egy farmer, fehér sapka, egy fehér póló, és fehér cipő volt. rajtam egy fehér szoknya, és egy fehér haspóló, amit Tom erőltetett rám. (hiába mondtam neki h dagadt, vagyok ehhez! ...) ja meg egy fehér papucs. Elindultunk.
- Tom! Megöllek! Tiszta dagadt vagyok! és ez a póló, még ki is emeli! - mondtam idegesen útközben.
- Nem vagy dagadt! - mondta.
- Áhh! - legyintettem. Billék csak nézték, hogy mien hülyék vagyunk.
- Nah! Ez a pizzázó jó? - kérdezte Bory egy fél óra keresgélés után.
- Nekem jó! Nektek? - Bill.
- Tök mind1, csak együnk! - mondta tom.
- Éhes vagy édesem? - kérdeztem.
- Aha! - mondta és megcsókolt. Bementünk kajálni. Kértünk Sonkás sajtosat, meg hawaiit. Mikor megettük gondolkodtunk, hogy hova menjünk még, aznap.
- Mit szólnátok, ha bemennénk a gőzkabinba? Néztem! Van hely 5re! - mondta Bory.
- felőlem! De gyorsan le kell foglalnunk! - mondta Bill.
- Oksa! Akkor siessünk haza. - Tom. Hazamentünk, és bejelentkeztünk a gőzkabinba. 5re, fürdőruhába má lenn voltunk a gőzkabin előtt. a pasi kinyitotta. Nagyon jó volt. Ott ültünk, és smároltunk. egy fél órára foglaltuk le.
- Hát az b*romi jó volt! - lépett ki Tom.
- Az hát! Megyünk a benti medencébe? - kérdezte Bill.
- Menjünk! - vágtuk rá. Bementünk. Boryval, beúsztunk a közepére.
- Hopp! Elfelejtettem, hogy Bill nem tud úszni! Asszem én visszamegyek! - Bory és udaúszott szerelméhez. És tényleg! Nekünk is teljesen kiment a fejünkből. Bill ott állt az utolsó előtti lépcsőfokon, és várta, hogy Bory odaérjen. Mikor odaért megcsókolta.
- Bocs édesem! Elfelejtettem! - mondta Bory megbánóan.
- Megtaníthatnál! - mosolygott Bill.
- Hát jó! Gyere! - Bory, és elkezdte húzni Billt. Bill félt egy kicsit hogy elmerül, de bízott Boryban.
- Mi van Bill? Meg akarsz tanulni úszni? - kérdezte Tom röhögve.
- Igen! - Bill határozottan.
- Akkor segítünk! - úsztam oda.
- Tényleg? - kérdezte Bill.
- Persze! Ugye Tom? - kérdeztem gyilkos pillantással.
- Persze! csak ne nézz így! - úszott oda ő is. Volt fél óránk. A végére, Billnek már egész jól ment, de szegény hulla fáradt volt.
- Oks! Menjünk föl! Már fáradt vagyok! - lihegte.
- Oké! - mondtuk mind. Fölmentünk és lefürödtünk, majd mentünk vacsorázni! Móék is hazaértek. Kérdezték mit csináltunk ma, és Bill boldogan újságolta hogy már valamennyire tud úszni! Megettük a kaját, és mentünk lefeküdni. Bill és Bory, most csak romantikáztak. Bókoltak egymásnak, ölelkeztek, csókolóztak, majd elaludtak. Mó és Den, fáradt volt már mindenhez. Csak úgy, mint mindenki más, aki a városba volt. Tom még nem merte megkérdezni, hogy akkor együtt alszunk e , ezért csak befeküdt az ágyába. Mikor láttam, hogy már majdnem elaludt, mellébújtam.
- Mi az édes? - kérdezte.
- Semmi! Csak hiányzott az illatod! - súgtam neki.
- Hát, nekem is a tied! - mondta.
- Itt maradhatok? - kérdeztem.
- Édesem, hogy kérdezhetsz ilyet? - kérdezte. - Má
mé ne maradhatnál? Nem is hagyom, hogy elmenj!
- Akkor jó! - öleltem meg mosolyogva. Elaludtunk. Reggel a szoba telójára ébredtünk.
- Mi a ... - kapta föl Tom a fejét, és fölült.
- Felvernek hajnalok hajnalán! - másztam ki kómásan.
- Halló! - szóltam a telóba.
- Szia! Bill vagyok! Gyertek le Tommal! Most! Fontos! - Bill és letette.
- Nah ki volt? - kérdezte Tom.
- A bátyád! Azt mondta menjünk le! Most! Mert vmi fontos! - néztem Tomra.
- Jó! Akkor öltözzünk, és menjünk! - Tom és nagy nehezen fölkelt. Ott állt boxerbe. Hát egy darabig néztem, de nem önszántamból. Egy újabb telefon ébresztett föl.
- Ki vagy má? - kérdeztem idegesen.
- Megint én! Gyertek má! - Bill.
- Jó van waz! Föl akarunk öltözni! - mondtam idegesen.
- Nem kell! Csak gyertek már az udvarra! Nah! Mozgás! - Bill.
- De waz! ne fogok lemenni bugyiba, meg pólóba! Megőrültél? - kiabáltam már.
- Gyertek csak! Nah! Gyerünk! - Bill és letette.
- Bill! Ne tedd le! Nem végeztem! - kiabáltam.
- Mi baj cicám? - kérdezte Tom.
- Bill azt mondja, hogy menjünk, úgy, ahogy vagyunk! - dühöngtem.
- Hát akkor menjünk! - mondta tom, és fölvette a papucsát.
- De nincs rajtam gatya! - mondtam meglepetten, és zavarban.
- Nem baj! Gyere! Ha valaki bántani akar, majd megvédelek! - mondta és megfogta a kezem. nagy nehezen belementem. épp a liftben álltunk. Elég zavarban voltam. Tom nem különösebben. Én akkor még jobban kiakadtam, mikor az a srác is beszállt 2emelet után a liftbe, aki beszólt nekem az étkezdében. Tudjátok, az akire Tom rá akarta borítatni a salátát, meg a Colát, de magára öntötte. Nah tudjátok! Nah! Az a srác szállt be a liftbe. Nah itt már kész voltam. Mikor kiszálltunk a srác elment, de előtte még izomból rávert a seg.gemre. Tom fölkapta a vizet.
- Mit csinálsz te? - kérdezte ideges.
- Rávertem a csaj seg.gére! - vonta meg a vállát, és kiment.
- Tom! Menjünk, mert Bill megőrül! - húztam.
- De, ő ne csapkodjon téged! - mondta Tom.
- Jó van! Gyere! - húztam ki. Kint ott álltak Billék. Szal az egész TH (mostmár, hogy Tom is leért) és az egész BadGirls (velem együtt)
- Nah! Miért kellett lehívni? - léptem Billékhez.
- Ezért! - azzal elkaptak, és bevágtak a medencébe, Tommal együtt.
- Bill Kaulitz! És megöllek! Sőt! Mindenkit megölök! - ugrottam ki a medencéből.
- Hehehe! - Billék, és futni kezdett.
- Most komolyan ezért ébresztettetek föl, - kérdezte Tom idegesen.
- Aha! - bólogattak a többiek. Erre Tom kiugrott, és belelökte Georgot, aki Dóri kezét fogta, Dóri meg elkapta Kittyt, Kitty meg Gus’t, Gus Dent, Den Mót, Mó Boryt, és mivel Bill meg épp arra futott, Bory meg Billt. Így egy reggeli pizsamás fürgést tartottunk. Az úszómester, meg ott üvöltözött, hogy mit művelünk. aztán gyakorlatilag s.zarrá ázva mentünk föl a liftbe. Az emberek, nem szálltak be mellénk, mivel, hogy mindenki smárolt, meg csurom víz volt. Fölérértünk és csörgött a telefonom a szobába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
