23. rész

Szerencsére nem volt nagyon kipakolva, így hát viszonylag gyorsan végeztem. A holnapi ruhámat is kikészítettem már: egy zöld nyakba akasztós felső és egy –szintén zöld- térdfölé érő szoknya. Eszembe jutott, hogy Jennynek a kedvenc színe a zöld, szóval biztos megdicséri a rucimat!=) Aztán gondoltam egyet és előszedtem a laptopot. Felmentem MSN-re fent volt Jenny és közöltem vele, hogy holnap a 6 órakor induló géppel megyek Stamfordba. Marhára örült.=) Aztán lelépett, mert mennie kellet. Gondoltam még egyet [=D-szerk.] és felmentem a „régi, kedvenc” TH-s oldalakra, amiken régebben feljárkáltam még anno…Szépen nyugisan olvasgattam a frisseket amikor megláttam:” A TOKIO HOTELES SRÁCOKNAK BARÁTNŐJÜK VAN!- legalábbis ezt állítja a BRAVO. A srácokkal interjút próbáltunk készíteni a barátnőikről, hogy van-e meg hasonlók, amikor ők felháborodottan elrohantad a stúdióból egyből rájöttünk a dologra - mesélte a riporter.”

Hát öcsém, hírtelen nem jutott eszembe, hogy most mi tévők legyünk… Megnéztem a chatet és ott iszonyat dühös fanok voltak. De szerencsére akadtak olyanok is, akik örültek annak, hogy a srácoknak végre barátnőjük van.

-EMBEREK! GYERTEK FEL! FONTOS! –kiabáltam a többieknek. Ők persze, mint az őrült rohantak fel, hogy mi is van.

- Mi az a fontos? –Tom.

- Ez!- mutattam a képernyőre. Mindenki oda sereglett és a szavuk is elakadt…tátva maradt a szájuk.

- Hogy ezek mennyire szemetek! – (képzelj el egy felháborodott Billt!) Bill.

- Bassza meg, lebuktunk! –Georg.

- És mit szólnak hozzá a fanok? –Gustav.

- Vegyes. Van, aki támogat, de a többség mérges. - mondtam.

- Figyuzz!- Rami- Felrakták az állatkertes képeket. - mutatott a képernyőre.

- És a bulis is…- képedt el még jobban Cinty.

- A mozis is =S –Kami

- Rohadnának meg! – Tom

- Hééé! Nyugi! Nem tehetünk ellene semmit. Kitudódott. Ennyi. Vigyáznunk kell. –Cinty

- Mindannyiunknak.

- Holnap Saki visz ki a reptérre! – mondta Georg ellen vetést nem tűrő hangon.

- De…

- Nincs de! Ha valaki megismer mi lesz? Baj! És nem akarom, hogy kórházba kerülj vagy hasonló. –Georg.

- Jó…- mondtam. Ez a napom így folytatódott. Aggódás és mi egymás. De azért kimentünk az udvarra és elhülyéskedtünk. Tom a vicceivel lefárasztott mindenkit.=) Este fáradtam ültem le az ágyamra zuhanyzás után. Beállítottam az ébresztőórát 4-re =S és elfeküdtem az ágyon. Nagyon hamar elnyomott az álom…

-Bassza meg! Már kelni kell??!- néztem álmosan az órámra. Felkeltem és elkezdtem késztelődni. A többiek is felkeltek, mert mindenképpen kiakarnak kísérni a reptérre. µ 5-re kész lettem, 5re jött Saki. Szépen bemutatkoztunk neki meg minden és 5 után pár perccel indultunk is. ˝ 6-ra oda is értünk. A csomagokat felraktunk a futószalagra és leültünk várni. µ 6-kor szólt a hangosbemondó, hogy Ą óra múlva indul a Campbrige-i gép. Érzékeny búcsút vettem mindenkitől. Legalább 30-szor elmagyarázták, hogy mindennap felhívjam őket, mert akkor tudják, hogy minden oké. Aztán jött még egy búcsú és sajnos mennem kellett. Georgnak egy gyors csókot adtam és sajnos mentem. Pedig úgy maradtam volna még…:’( Na mindegy. Kibírom. Felszálltam a gépre az I. osztályra és az ablak mellett foglaltam helyett. 4 órás volt az út!! Ez viszonylag „hamar” eltelt, mert elkezdtem zenéthallgatni és elaludtam. 3 óra után felébredtem a telefonom rezgésére. Egy SMS jött. Georgtól. „Már most hiányzol! Szeretlek” Ajj de aranyos…<3 - gondolkodtam el:) Efféle gondolatok jártak a fejemben, amikor szólt a stewardess, hogy csatoljuk be a biztonsági öveket, mert leszállunk.

Negyed óra múlva már a csomagjaimért futkostam és kerestem Jennyt. Hol van már?- gondoltam, amikor egyszer csak megpillantottuk egymást. Futottunk egymás felé, mint a szerelmes filmekben :D

-Nettíííííííííííííííííííííííííí!- visította.

- Lottííííííííííííííííííííí - :D

- De jó, hogy újra látlak! – ölelt át sírva.

- Én is örülök! – és elpityeredtem. Nem szokáson sírni, de ez most muszáj volt. Lassan már 2 hónapja nem láttam. Jenny nálam kicsit alacsonyabb, egy évvel fiatalabb nálam, tehát 16 éves. Szőke melírozott haja van és szép barna szemei, amik már majdnemhogy feketék. Fiatal kora ellenére sokkal komolyabb, mint a korabeliek. És felnőttesebben is néz ki!:)

- De nagyra nőttél! :D

- Haha! Csak mert leszoktam a cigiről. Marha szar itt. :S –Jenny

- Végre! Már nem ártott! –jegyeztem meg mosizva=)

- De azért Te si rosszalkodtál!...:D –Jenny

- De én legalább nem szoktam rá!:P

- Na mit csinálunk? –kérdeztem már a taxiba pakolva.

- Megmutatom hol lakok és este megünnepeljük az eljöveteled!:) – Jenny.

- Okés! –mosiztam

20 perc autózás után kiszálltunk egy hotel előtt. Golden Hotel*****

Kipakoltunk a taxiból és mielőtt bementünk volna, az egyik újságos standnál mindenképpen venni akartam egy tinimagazint. Leálltunk Jennyvel nézegtni.

-A Tokio Hotelnek barátnői vannak. –olvasta fel fintorogva. :S Ugyanis ő nem szereti a TH-t…

- Ebbe belelapozok!- és a kezembe vettem az őjságot. Megláttam a képünket…

- Ez nem… O.o? –sápadt el az arca…

- De. Én vagyok. –mondtam. Hamar becsuktam az újságot és kapkodva kifizettem. Berohantunk a hotelba egyenesen a lifthez. Beszálltunk. Csend volt. Nem szóltunk egymáshoz egy szót se.

- De…miért nem mondtad?- Jenny

- Mert úgy se hitted volna el.

- És…hogy találkoztál velük? –Jenny

- Magyarban volt egy koncertjük. Másnap elmentek bulizni úgy, mint mi. És ott…

- Értem. –Jenny. Kicsit zavarban volt. Aztán tereltem a témát.

- Na mesélj! Milyen itt!:D

- Állati jó! A kaja kicsit szar, de majd hozzá szoksz! –Jenny

- =P

- =D –Jenny

- Annyira jó újra látni.

- Téged is!- mosolygott.

Kinyílt a liftajtó.

-Gyere! –húzott ki. Egy tök szép ajtóhoz mentünk. Szoba szám: 483.

- Kíváncsi vagyok a reakciódra. –mondta és kinyitotta az ajtót…FOLYT. KÖV.!!!