20. rész

- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy- mondtam már könnyes szemmel.

- Köszönöm, hogy a barátnőm vagy. –Georg. És megcsókolt…nagyon jó volt…

- Ne sírj! –mondta mosolyogva.

- Nem sírok.

- Na ne mondd! :) –Georg

- De mondom!:)

- Kérek puszííít!- visszament dedóba xD

- Jól van fiam, tessék!- nyomtam 1 puszit a szájára.

- Köszönöm!- mondta… elfeküdtünk az ágyon és elaludtunk a fáradtságtól.

Másnap reggel 9 körül keltem. Georg még aludt. De még milyen édesen!=) Öcsém ,ha most kimászok akkor felkeltem =S De muszáj… Na mind1 próbáljuk meg…

És szépen lassan felemeltem a karját és kiszabadítottam a felsőtestem. Ezután már csak szintén lassan és csendben ki kellett másznom az ágyból…Siker!

Lementem a konyhába. Gustav és Kami már lent volt.

-Jó reggelt! :)- köszöntem

- Jó reggelt! –köszöntek vissza. [xD –szerk.]

- Mizu?

- Semmi, reggel van…- Kami

*Telefon csörgés*

- Bocsi, ezt fel kell vennem. –Gustav.

- Semmi. – mondtunk.

- Igen? –Gustav

-_________- valaki

- Hello David! – ezek szerint David.

- _________- David

- Jó, majd szólok a srácoknak, ha felébrednek végre. –Gustav

- _________- David

- Hello! –köszönt el.

- Na mi helyzet? –kérdeztem.

- David volt az, a manager [nem t’om hogy kell írni,de így láttam…-szerk.]. Azt mondta ma mindenképpen be kéne ugrani egy interjúra. Így utólagosan a magyar konciról. –Gustav

- Na és mit fogtok mondani?:)- Kami

- Még nem tudom :) . De rólatok még nem tud a sajtó. Ti egy kicsit titokban maradtok, amíg ki nem szimatolja a kapcsolatokat. Addig béke lesz. – magyarázta.

- Értem. –mondtuk kicsit szomorúan.

- De hát addig csend lesz…nem zavarnak minket…- próbáltam felfogni :)

- De ha kitudódik… -forgatta a szemét Gustav- Akkor baj lesz.

- :S –mi

- Ráadásul még David sem tud rólatok. Meg még Sakiék se! –Gustav

- Nem kéne szólni nekik? –Kami

- De! Az lesz. Még ma. –Gustav.

- Hát kíváncsi vagyok, hogy fogadnak minket. –mondtam.

- Nem lesz semmi baj. David csak azon fog kiakadni egy kicsit, hogy kicsit későn szóltunk neki. Ráadásul nem is a saját lakásunkba vagyunk… -Gustav

- Értem.

*Valakik jönnek le a lépcsőn…*

- Jó reggelt! – köszön álmosan Georg, Cinty és Rami.

- Nektek is. –mondtuk.

- Hát ti ilyenkor?- Kami

- Már fel kellett kelni…- álmosan Rami.

- Szija! – köszöntem Georgnak és adtam neki egy puszit. Erre kicsit felébredt xD.

- Szia!-kaptam én is 1 puszit =)

- Mit csinálunk ma? – Cinty

- Hát mi nem tudom, de a fiúknak lesz munkájuk. –Kami

- Mert? Mi?- Rami

- David hívott, hogy a BRAVOnak interjút kell adnunk a magyar kocertről. –Gustav

- De jó =S –Georg

- Rólunk ugye még nem tudnak? –Cinty

- Még nem… vagyis nem tudom. –Gustav.

- És hányra kell menni és hova? – Georg

-2-re, ide Berlinbe a szerkesztőségbe. Saki majd elvisz.- Gustav

- Baszkííí- Georg- Davidék nem tudnak még a lányokról.

- Basszus! –csap a homlokára Gustav- Nem mondtam meg, hogy hova küldje Sakit!

- Hívd fel!- Georg

- Az lesz. –és már tárcsázta is…

*Telefonál*

- Elintéztem! Nem örül neki, de legalább nem kell nagyon messzire menni. –Gustav

És valakik épp ekkor léptek be a konyhába.

-Jó reggelt! –köszönt álmosan Bill és Tom

- Reggelt?? 11 óra lesz! –Rami

- Az nekünk még csak reggel. –Bill

- Na mit csinálunk ma? –Tom- Remélem valami jót.

- Nem éppen. David interjúra küldött. - Georg

- De jóó- mondták unottan.

- Késztelődjünk, mert nemsokára jön Saki!- Gustav.

- Jó…-mondták. Fél óra alatt készen is lettek. Leültek még egy kicsit TV-zni meg ebédeltek is és 1-r jött is értük Saki. Dudált nekik így a fiúknak gyorsan el kellett búcsúzni. No meg majd később ismerjók meg Sakit. Na mindegy…

Már ˝ 2 volt, amikor eszembe jutott, hogy a laptopomon kivűl mást is elhoztam: az ijjamat és a nyilaimat. Felmentem gyorsan a szobába és előkotortam a tegezemet. Felkaptam és levittem.

-Csajok! –kiálltottam

- Igen? – csajok xD

- Kinek van kedve ijjászkodni? –kérdeztem

- Elhoztad? –Rami

- Há’ alap!

- Megyünk!- és már jöttek is.

- Ott a fás résznél felállíthatok célpontot? –kérdezte Kamitól.

- Nyugodtan. De várj! Van a garázsba valahol céltáblánk! Kihozom. –és már hozta is

- Köszi!- beállítottam mindent, összeszereltem az ijjat. Végül is nem a fás résznél, hanem az udvaron voltunk.

- Ki kezd? –kérdeztem…FOLYT.KÖV.!!!