18. rész

Totál kibuktam. Ki se akartam jönni a szobámból, ritkán jártam össze a barátnőimmel. Ha nem láttak folyton csak sírtam. Azóta nem volt olyan komoly dolog egyetlen sráccal sem.

-Ne sírj!- próbált vigasztalni.

- Miért nem tudom őt elfelejteni?- kérdeztem

- Mert túlságosan is szeretted. –Rami – Most itt van Georg. Őt szereted! Álmaid pasija! Felejtsd el Adamet és foglalkozz Georggal!

- Megpróbálom elfelejteni, de nehéz lesz. –mondtam és könnyes szemmel ránéztem.

- Georg mellett nem lesz nehéz- mondta és kacsintott egyet ;)

- Amúgy bocs, hogy csak úgy elrángattalak.

- Semmi baj. Neked mindent!- mosolygott

- Köszi!

Eközben Bill végig hallotta a beszélgetésünket. Az ajtó mögött fülelt. Mire hallotta, hogy már jobb a kedvünk elviharzott a másik szobába, Georghoz. Kopogott:

-Ki az?- Georg

- Bill vagyok, engedj be.

És kattant a zár.

-Mit csináltatok?- kérdezte

- Tök jól elvoltunk, már majdnem megtettük, de amikor megkérdeztem, hogy akarja-e elkezdett sírni és kiviharzott a szobából. –mesélte szomorúan a történteket Georg.

- Ramihoz ment. Bezárkóztak a fürdőbe. Hallottam miről beszéltek. - Bill

- Mondd el!- Georg

- Tudod Sziminek régen volt egy barátja, akivel egy idő után le is feküdtek. A srác napokig, sőt! Hetekig nem hívta, egy idő után pedig küldött neki egy SMS-t, hogy nem akarja tovább folytatni, részéről ennyi volt a kapcsolatuk.

- Bassza meg! –csak ennyit tudott mondani Georg.

- Azóta szegénynek nem volt több ilyen komoly kapcsolata.- Bill

- Akkora hülye vagyok!- Georg

- Nyugi! Ezt nem tudhattad! –Bill

- Igaz, de…akkor is szarul esik a dolog! –Georg

- Meg kéne beszélnetek a dolgokat. –Bill

- Átmegyünk hozzátok? Ott vannak, nem?- Georg

- Persze- Bill, felálltak és átmentek a szobájukba.

*Eközben nálunk:*

- Beszélj vele erről!- Rami

- Tök hülyének fog nézni. –mondtam

- Dehogyis! Georg nem olyan! Megérti az ilyeneket. –Rami

- De akkor is félek, hogy elküld a fenébe.

- Ne beszélj ilyen hülyeségeket, ha tudod, hogy nem igaz! –Rami

- De…

- Nincs de! –Rami – Beszélnetek kell!

- Jó…de akkor is…- kezdtem bele.

- Nincs akkor is! Szimi! Ha még egyszer ezt mondod megverlek! –Rami

- Attól félek én! - J

- Vére mosolyogsz! J -Rami

- Hát ha egyszer hülyeségeket mondd az ember, azon mosolyogni szokás!:)

- Milyen hülyeségeket? –Rami. Most ránéztem olyan *gondolkozz észlény=)* -es arccal.

- Jaaa! – csapott a homlokára- Hééé! De ez nem is hülyeség!

- Ne mondj olyat ami nem igaz!=)- vágtam vissza…FOLYT. KÖV.!!!