17. rész

- Ez az anyu, te vagy a legjobb! –Georg xD

- Tudom fiam. –és kapott a homokára 1 puszit.

- Héjj, ott nem jó! –„panaszkodott”.

- Na és ott?- most az arcára kapott puszit.

- A-a- rázta a fejét és közben vigyorgott=):P

- Ott?- és most a szájára kapott egy hosszú puszit…

- Ott pont megfelel. - mosolygott=)

- Gonosz…

- Ezt már hallottam tőled- Georg

- Tudom…de mást nem tudok mondani rád!- vigyorogtam xD

- Igen?? – mondta és vele szembe fordított.

- Azt se, hogy cuki,sexy,Isten… -Georg

-… egoista, aranyos, Félisten…- soroltam [ LoL iksz-dééé- szerk.]

-…Sexyisten! Ezt ki ne hagyd! – vigyorgott=) [gonóóóósz xD- szerk]

- Nem hiszem…

- Igen?? Nem hiszed??*pajzánvigyor*- Georg

- Nem! Hiszem, ha látom…vagyis őőő, még nem tok mit mondani xD

- Majd meglátod…- mondta és megcsókolt. Vadul és szenvedélyesen. Átkarolt. Nagyon jól esette a közelsége. Simogattam a hátát. És megindultunk a lépcső fele, onnan pedig egyenesen a szobánkba. Rádöntött az ágyra és most finoman megcsókolt, utána pedig rám nézett egy *akarod?* pillantással. Én csak ott néztem a szemébe és elkezdett könnyezni a szemem. Kimásztam öleléséből és csak ennyit mondtam sírva:

- Bocsáss meg!- és futottam át Ramihoz. Ő csak ott féloldalasan ült és értetlenül nézett. *Már megint mit szúrtam el?*- ezen gondolkodott.

Vadul dörömböltem Ramiék ajtaján. Végre beengedett:

-Na mi van már?- kérdezte. Nem válaszoltam, megfogtam a kezét és behúztam a fürdőjükbe. Neki döntöttem a falnak a hátam és elkezdtem sírni, összerogyva kuporodtam le a kőre.

- Nem mertem megtenni! –sírtam.

Ő csak nézett egyet és leesett neki miről beszélek.

-Sajnálom! –mondta- Tedd túl ezen magad! Azt hittem már rég elfelejtetted! –próbált nyugtató lenni.

- ŐT???Olyan aljas állatot?? SOHA! –sírtam.

Régen sokszor átvertek a pasik, de a legjobban az, aki Georg előtt volt: Adam. Angol cserediák volt a sulinkban, nagyon helyes volt. Sokat szemeztünk, többször is beszélgettünk MSN-en. Kiderült, hogy a falunkba fog költözni, ettől nagyon bezsongtam. Amikor itt legelőször találkoztunk nem csak baráti összejövetel volt, annál több: elcsattantak az első csókok. Utána napokon keresztül nem írt, nem is hívott, emiatt több vitánk is volt. Majd egy nap, amikor szakított végre a barátnőjével szinte könyörgött, hogy járjunk. Nagy nehezen bele egyeztem. 2 hónap után úgy láttam, mostmár akár le is feküdhetnénk. Mikor megtörtént a dolog, utána nem hívott és a suliban is került. Végül pár nap után küldött egy üzenetet:” Nem akarom tovább folytatni. Részemről ennyi volt.” Totál kibuktam. Ki se akartam jönni a szobámból, ritkán jártam össze a barátnőimmel. Ha nem láttak folyton csak sírtam. Azóta nem volt olyan komoly dolog egyetlen sráccal sem…FOLYT.KÖV.!!!