- Te csak ne köszizz itt nekem! Megcsaltál, ráadásul Mó exével! - Bill azzal egy könny csordult le az arán. Utána elfordult, és otthagyta Boryt. Bory eleinte futott utána de nem érte utol. Bill befordult a sarkon és eltűnt.
Cal... mikor Bill elrohant, és Bory nem érte utol, sírva rogyott össze. Oli egy darabig csak nézte, majd mellé guggolt.
- Sajnálom! Nem tudtam hogy te meg Bill... - kezdte.
- Azt se tudom mit keresel te itt! Minek jöttél? Tönkre akarsz tenni? - kiabált Bory.
- Nem... én... csak... - dadogta Oli.
- Megkeresem! Érted? És nem fogsz tönkretenni! Se engem, se a kapcsolatunkat! - pattant föl Bory.
- De én csak nyaralni jöttem Dáviddal! Nem akartam! Értsd meg! - mondta Oli és megint megcsókolta Boryt. Bory most hagyta. Eleinte még élvezte is. De mikor feleszmélt, ellökte magától Olit.
- Mégis mit művelsz? Te nem vagy normális! - kiabált.
- De neked is tetszett! És viszonoztad! - mentegetőzött Oli.
- Fogd rám! Nyugodtan! De tudod mit! Gyűlöllek! Érted? Gyűlöllek! - kiabált és elrohant megkeresni Billt. Oli rögtön a hotel felé vette az irányt. A recepción megkérdezte melyik szobába vagyunk, és fölrohant.
- Kata! - rontott be. Meg is hátrált. Tom éppen rajtam ült, és tejszínhabot nyalt a hasamról, ugyanis üvegeztünk a többiekkel, és ez volt Georg legnagyobb vágya, mikor Tom a merszet választotta. Én persze majd meg haltam a röhögéstől, mert nagyon csikis vagyok. xDxD (Nah jó van ám! Ilyen hülye is csak én vok! De ha erre vágyok... xDxD) Mivel mindenki majd meghalt a röhögéstől, senki nem vette észre Olit.
- Jé! Itt van Oli! - mondta Tom, mikor abbahagyta egy percre.
- Szia! - köszöntünk neki, és megint röhögni kezdtünk, mert Tom orrán maradt egy kis tejszínhab. Oli elég furcsán nézett. Hát gondolom meglepődött azon, hogy Georg épp Dórit tapizta, persze csak finoman xDxD, Kitty épp Gustav öléből ült föl, mivel hogy addig ott röhögött, Mó meg épp Den szájába adott egy cukorkát. Hát nem csodálom, hogy elég érdekes fejet vágott, főleg mikor fejbevágtam Tomot, merthogy megint a tejszínhabhoz nyúlt.
- Meg-ne-próbáld! - mondtam neki, és minden kis résznél fejbevágtam. Persze csak kicsit kapott!
- Mit keresel te itt úgy egyébként? - kérdezte Mó Olit.
- Hát nyaralni jöttünk, de aztán láttam Boryt... - és elmondta mi volt. Csak éppen azt hagyta ki, hogy még egyszer megcsókolta.
- Az nem jó! Akkor menjünk megkeresni. Ki kivel megy? - tettem föl a kérdést, bár pontosan tudtam ki-kivel fog menni.
- Enyim Den! - Mó.
- Enyim Georg! - Dóri.
- Enyim Gustav! - Kitty.
- Akkor én megyek Dáviddal! - Oli.
- Megint együtt megyünk Kicsilány! - vigyorgott Tom.
- Na gozzunk! - mondtam. Mindenki másfele indult el. Oli még megvárta Dávidot. Dóri és Georg a partra mentek, Kitty és Gustav a hotelek közt nézelődött, Oli meg Dávid a medencék felé nézett el, Mó és Den pedig a vásárlós részt nézték át. Mi Tommal a parkba indultunk. Azért aggódott Billért. Meg is látszott rajta.
- Baj van Tom? - kérdeztem rá.
- nincs! Illetve van! De nem fontos! - mondta és rám se nézett.
- Tom! Szeretném hallani! - mondtam érdeklődően (édes jó istenem! Ilyen idegbeteg szót!)
- Hát, tudod mikor még nem jöttünk nyaralni, akkor Bill mindig Boryról beszélt. Már gyakorlatilag az agyamra ment. És azt mondta, neki kell Bory. Én ezen csak mosolyogni tudtam. Lényeg hogy Bill nagyon szereti Boryt, és bármit megtenne érte. - mondta Tom halkan. Elgondolkodtam (igen! Olyat is tudok! xDxD).
- Cal te attól félsz hogy Bill valami hülyeséget csinál? - kérdeztem egy olyan 2perc múlva.
- Igen! Pontosan ettől tartok! - mondta és mély levegőt vett.
- Tom! Van más is? - kérdeztem félve.
- Igen! Én... - és rámnézett.
- Nézd! Ott van vmi! - mutattam egy bokor mögé. (értelem az hiányzik! xDxD) Tom rögtön odakapta a fejét. Odamentünk.
- Bill! nem akartam! Oli kezdte! Esküszöm én nem akartam megcsókolni! Nekem te kellesz! - hallottuk Bory hangját.
- Persze! És ezt most, el is kell higgyem? - most Bill ideges hangja szivárgott ki a bokor mögül.
- Bill! Ha szeretsz, hiszel nekem! - mondta Bory és meg akarta ölelni, a makacs kis Billt.
- És ilyet ki mondott? - kérdezte Bill, mire Bory lemerevedett.
- Te! - szólt közbe Tom, amivel a frászt hozta mind2re.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezték egyszerre.
- Rajtatok kívül, vagy veletek együtt? - kérdeztem.
- Nem kell! Megvagyunk! - mondta Bill mogorván.
- Halljuk! - sóhajtottunk Tommal.
- Menjetek már innen! - emelte föl a hangját Bill.
- Az nem fog menni! - mondta Tom fejcsóválva.
- Mért is? - kérdezték, és előjöttek a bokor mögül.
- Nagyon egyszerű! Csak annyi az ok... - kezdtem.
- Hogy nem akarjuk, hogy összevesszetek. - Tom, befejezésképp.
- Igen Bill! Egy csók még nem a világ! - mondtam fejcsóválva.
- Mien egy? Kettő! Még kapott egyet az után is hogy bevertem Olinak! - vetett Bill gyilkos pillantást Boryra.
- Kettő? - néztünk Tommal.
- Tom! Csak én vagyok hülye, vagy Olivér ezt a kis részletet kihagyta?
- Én se emlékszem! - mondta Tom idegesen.
- Megölöm! - mondtam halkan.
- Segíthetek? - kérdezte Bill. Bólogattam.
- Bill! Kérlek, bocsáss meg! - kérdezte Bory.
- Jó van nah! Megbocsátok angyalom! - Bill mosolyogva és megcsókolta Boryt. Elindultunk. Útközben felhívtam mindenkit.
- Olit elkapni! Van még valami! - mondtam a telefonba. Nem volt sok idő megtalálni Oliékat. Épp a pultos csajt kérdezték meg.
- Olivér! - kiáltottam és odarohantam.
- Megvannak? - kérdezte és megfordult. Egy ideges társasággal találta szembe magát.
- Úgy megverlek itt fexel! - mondtam idegesen.
- Nah mi a probléma? - kérdezte Dávid, és védelmezően öccse elé állt.
- Mi a probléma? - kérdeztük egy emberként.
- Az drágám, hogy az öcséd megcsókolta Boryt, úgy hogy Borynak pasija van, és miután Bill bevert neki, még egyszer megcsókolta, pedig akkor már tudta, hogy Billel jár! - mondtam idegesen. Dávid elállt Oli elől.
- Öcsém! Te hülye vagy? - kérdezte meglepetten.
- Nem nah! Csak olyan jó volt. - vonta meg a vállát Oli.
- Ne vonogasd a vállad öcsém! Ezt az apróságot elfelejtetted megemlíteni, mikor mesélted a történetet. - mondta Georg.
- Kötelességem lett volna elmondani? - kérdezte Oli.
- Hát mondjuk... ja! - mondta Bory csípőretett kézzel.
- Jó van ám! Fogd be! - mondta Oli idegesen.
- Na nehogy má még neked álljon följebb! - kapta föl a vizet Bill. Ha Tom nem fogja le, valószínűleg, nekimegy Olinak. Dávid is nagyon megszeppent.
- Sztem mi pakolunk és megyünk! Nem akarok ellenvetést hallani! - mondta Dávid és nyakonvágta Olit.
- Mi van? - kérdezte Oli.
- Igen! Ez lex a legjobb! - mondtuk mi is.
- Nem-nem! Előbb Oli bocsánatot kér, vagy leszedem a fejét! - hát örülök, hogy Dávid nem tud ölni a szemével, mert akkor Oli biztos meghalt volna.
- Bocs! - mondta Oli, mire Dávid megint nyakon vágta. - Jó-jó! Bocsánat! Nem akartam!
- Jó mind1! Sziasztok! - mondta Bill és Bory. Elmentek. Mi meg mentünk a szobánkba. Mivel már 6óra volt, ezét lementünk vacsorázni.
- Megeszed azt még? - kérdezte Tom a húsra bökve, ami mát ott volt vagy 10perce.
- Nem! Tessék! - tettem át hozzá.
- Kössz! Mi van? Nem vagy éhes? - kérdezte és lehúzta a Coláját.
- Nem igazán! - mondtam
- Hogyhogy? - kérdezte meglepetten.
- Nem tudom! Kell a krumpli is? - kérdeztem.
- Aha köszy! De mi a baj? - kérdezte és elvette a krumplit is.
- Nem tudom nah! - mondta és elétettem a Colám is. Tom marha éhes volt. Nagyon sokat evett. Már mindenki fölment a maga kis,,birodalmába”, csak mi ültünk ott. A kajálda tök kihalt volt már. Persze már vagy 3órája ott ültünk. Amíg a többiek még lenn voltak addig vagy másfél óráig csaj röhögtünk, meg néha ettünk. Semmit nem ettem a vacsorámból. Tom viszont jól lakott vele.
- Nah! Megettem. Mi van? Cola se kell? - kérdezte
- Nem! - mondtam unottan. Igazából, magam sem tudtam, mi van velem. Fölmentünk, és már mentünk is fürödni, meg aludni. Eközben Bill és Bory elfoglalta magát. Hát nem is tudom mivel...
Ti se tudjátok? Hát akkor elmondom:
- Biill? Nem akarok unatkozniii! - mondta Bory kajánul.
- Hát akkor foglaljuk le magunkat! - vigyorgott Bill is, és megcsókolta Boryt, majd hátráltak az ágy felé, és a többit a nem tudom hányadik részben olvashatjátok xDxD
AJÁNLOM AZ OLDALT
