14. rész
Szürke kisegér?.., na nee

Az egész dal kész volt és már tudtuk rendesen nyomni. Nagyon jó volt, 
de minél többször játszottuk 
annál jobban éreztem a szorítást a szívemben. Nem tagadom, az első részt 
Tommal való álmomról írtam, de minél 
többet játszottuk annál jobban elszállt és szomorított. De nem baj, 
én döntöttem így. Így lesz a helyes, nem másképp.
-Lana! Már megint mért nem figyelsz?- kérdezi David emelt hangon tőlem.
-Bocsánat.- csak ennyit bírtam kinyögni.
-Ha lehet, többet ne forduljon elő.
Éppen én voltam a felvevő kamrában és éppen a lassú részt énekeltem fel és persze már megint 
nagyon fájt. Nem érdekel, ezt most meg kell csinálnom a srácok kedvéért. 
Szóval elég hamar felvettük ezután az én részem. Aztán persze jöttek a többiek is. 
Nekik sokkal jobban ment, mint nekem. Még Vicinek is. Épp szünet volt. 
Amikor arra eszméltem fel, hogy valaki 
karon ragad és kimegyünk az udvarra. Rájöttem csak George az. 
Ő gyorsan leült az udvar lépcsőjére és engem is lehúzott.
-Figyelj ide.- kezdett el beszélni és a szemembe nézett.- nem tudom mi történt közted és Tom között, 
de nem is érdekel. De az igen hogy mindketten mást sem csináltok, csak lógatjátok az orrotokat.
-És miért velem beszélsz most?- kérdeztem.
-Azért mert Tommal nem lehet beszélni ilyenről, de veled igen. Nem tudom hova tűnt az a 
vagány csajszi, akit megismertem. Mindig beszélt, 
ugrándozott, nevetett és verekedett vagy szívatta Tomot. 
Most e-helyett, egy szürke kisegeret látok, aki kisem dugja az orrát, csak a saját gondján rágódik. 
Sokkal többre vagy képes, csak használd ki a képességeidet. �mondta 
majd lassan felállt.- Mindenki nagyon aggódik érted.
-Köszönöm.- mondtam halkan.
-Nincs mit.
Igaza van. Teljesen igaza. Miért kellet ezt csinálnom?! 
Csak tönkretettem magam és másokat. És még nincs késő! 
Csak le kell rendeznem magamban a dolgokat és minden menni fog.
Egy 10 perc után berontok a szobába, ahol a többiek éppen esznek meg pihiznek.
-Haaliii, megjöttem.- kiáltom el magam, erre mindenki a hülye
döbbent fejjel válaszol.- Na mi az, citromba haraptatok, vagy 
csak lassan forog az agykerék.- vigyorogtam és közben kiabáltam, 
majd levágtam magam George mellé.
-Köszi a tippet.- vigyorogtam, majd adtam neki egy puszit.- Hálám örökké üldözni fog.
-Oké, akkor hozhatsz nekem egy kólát.- mondja vigyorogva.
-Tudod mikor.- kezdek el nevetni.
-Igen! Most.- mondja nevetve.
-A halál most� soha napján, kiskedden.
 -Azt mondtad hálás leszel.
-Igen és az is vagyok, de nem csicska.- XD már szakadtunk a nevetéstől, de mindenki.
Kimegyek a konyhába és fogok egy doboz kólát és kibontom 
majd odadobom George-nak aki tiszta kóla lett.
-Ááááá. �kiabál.- Én nem így értettem!
-De én igen.- nyújtottam ki a nyelvem, erre egy jó nagy adag kólát kaptam a képembe.
-Hééé- kiáltottam fel.
Szóval nem kell részleteznem� kóla csatáztunk XD. Csak akkor 
fejeztük már be, amikor David bejött szólni hogy vége a szünetnek 
és mikor meglátta mit csináltunk kijelentette hogy �Elöbb akkor 
öltözzetek át inkább� Erre a mondatára kapott Ő is egy kis kólát az arcába.
Ezek után kaptunk egy kis fejmosást és David kijelentette 
�Menjetek haza, ma nem lehet veletek dolgozni!�