12. rész
Sötét Karácsony

Az áram csak hajnalban jött meg. Az éjjel nem volt áram, de nem is kellet nagyon. 
Egész éjjel az ágyamban ültem és sírtam, mióta elcsattant az a csók a garázsban. 
Nem igaz. Tomnak még nehezíteni is kellet a helyzettett. Ezen kívül is elég nehéz volt, 
de most. Teljesen K.O.-vagyok. Nem igaz! Először vagyok� érzek ilyet, és persze hogy
 én csak rosszul tudok kijönni belőle. De nem érdekel. Nem kockáztatok, így is elég baja 
van Tomnak és a többieknek a médiával.
De azt nagyon sajnálom, hogy így mégis fájdalmat okoztam neki� Tomnak.

A Karácsony gyorsan elszállt. Nagyjából minden nap ugyan azt csináltam. 
Gitároztam, ettem, aludtam, gitároztam, sírtam, aludtam és ettem� ezt így sorban. 
De karácsony után 2 nappal egy hívás zavarta meg a mindennapomat.
-Haló?- szólok bele a mostanában lévő síri hangomon.
-Szia, Bill vagyok.- mondja nekem.- Csak azért hívlak, 
mert találkoznunk kéne. David azt mondta ti is legyetek ott a csapatmegbeszélésen.
-David? Ő nem a manageretek? És ki az a Ti?
-Igen ő az. És Vici és te. Nem tom minek de kellene.
-Oké. Mikor és hol?
-Hát� itt vagyok autóval a házatok előtt.- mondja és hallom a hangján, hogy mosolyog. 
-BILL! Én még nem vagyok kész!.- mondom emelt hangon.
-Nem baj. Megvárlak, csak siess!
-Rendben� nem sokára lent vagyok.- s leteszem a telefont.
Gyorsan felkaptam egy farmert és egy meleg garbós pulcsit és kisminkeltem 
magam. Egy 10 perc alatt kész is voltam és mentem Billhez.
-Szia.- szálltam be a kocsiba.
-Hali.
Az út felét nagy hallgatásban töltöttük majd Bill megszólal.
-Mit csináltatok karácsonykor a garázsban Tommal?- kérdezte.- Olyan szomorúnak 
meg mosott szarnak néz ki azóta.
Nah erre nem számítottam. Mi a francot mondjak? �Jah, igen. Elfelejtettem mondani. 
Tommal csókolóztunk és viszonoztam és utána meg közöltem, hogy nem szeretem. 
Csak ennyi volt.� Bill ki is dobna a kocsiból. Pfff�
-Tényleg? Nem tom mi baja lehet, de majd beszélek vele. Remélem nem komoly.- 
mondtam végül, 
de nagyon sajnáltom hogy most Billnek is hazudtam.
-Oké, de nem hiszem, hogy neked elmondja, ha nekem nem mondta.
Egy 10 percet még autóztunk, majd Bill megállt.
Kiszálltam és egy nagy iroda épületszerűség előtt találtam magam.
Billt követve eljutottunk az épület 7 szintére és a 3. ajtón benyitottunk.
A többiek már ott voltak. Először persze hogy Tomon akadt meg a szemem. 
Ő az egyik fotelben ült és zenét hallgatott, de ahogy beléptünk felnézett. 
Azok a tekintetek. Csak azt kérdezték egy folytában hogy �Miért tetted?�. 
Szinte majdnem elkapott a bőgés, de szerencsére ezt megakadályozták a 
többiek mivel jöttek köszönni. 
Miután lement a köszöngetés leültünk mi is.
-Azért hívtalak titeket ide, hogy megkérjelek titeket valamire.- kezdte el David.- tudjátok 
volt az a mikulásos dal a karácsonyi ünnepségen� Annak a dalnak át kéne írni a 
szövegét valami átlagosra, de még is érdekesre.
-Most ez komoly? 
-Igen. De úgy gondoltam, hogy a két lány is veletek dolgozna. És a koncerteken is 
velük játszanátok a dalt. Valakinek ellen vetés?
-Nekem van.- mondom.
Nem bírnám ki a turnét vagy mit Tom mellet. Az biztos. Nem akarok még jobban szenvedni.
-Lana ne csináld már.- szól rám Bill.
-De csinálom. Nem akarom hogy a médiában csak az visszhangozzon, hogy �Tokio Hotel 
2 lányon osztozik� meg ilyeneket. Így is majd iskolába is kell járnom.- kiabáltam. Nem 
tudom mért húztam fel magam enyire� de� még is tudom� nem akarok fájdalmat okozni 
senkinek.
Mindenki csak ledöbbenten nézett� kivéve Tom. Ő csak maga elé nézett.
-Lana! Beszélhetek veled 4 szemközt?- kérdezte meg halkan Bill.
-Persze.
Fölálltunk mind ketten és kimentünk a folyosóra. Kinyitottunk egy ablakot 
és felültünk a patkára.
-Mi a baj?- kérdezte Bill kedvesen és a szemembe nézett az olyan barna szemeivel, 
mint ami Tomnak van. Na ne. Itt kikészültem és elkezdtem könnyezni.
Erre Bill csak átölelt és simogatta a hátam és ennek köszönhetően 
egy kis idő után, lenyugodtam.
-Ígéred, hogy nem mondod el senkinek, és hogy nem akadsz ki?- kérdeztem halkan.
-Attól függ�
-Ígérd meg!
-Megígérem.
-Rendben.- sóhajtottam fel.- Megkérdezted az autóban, hogy mi volt a garázsban�és�
-Mi és?- kérdezte sürgetően.
-És kialudt azaz elemlámpa, amit vittünk. Nem találtuk egymást a sötétben egy ideig. 
Aztán� megfogta a derekam és� és� megcsókolt.- mondtam szinte már suttogva.
Bill csak kérdően nézett, majd leesett neki.
-Te hülye vagy!- csak ennyit mondott.
-Még mindig nem érted ezek szerint.- sóhajtottam lemondóan.
-Mit nem értek? Talán azt, hogy itt ül a teremben álmaid lovagja és te nem vele vagy és 
boldogan együtt érzitek ezt.- mutat a szívemre.
-Csak van egy kis bökkenő�- mondtam és már megint könnyek gyűltek a szememben.- Az 
hogy Tomért a fél világ  megbolondul plussz még ott van a média is.
-Te csak e-miatt, mert félsz�?- mondja kicsit lenézően.
-Így ismersz engem?- kérdeztem, nagyon fájt 
amit mondod.- Szerinted magamat féltem?! 
Hát egyáltalán nem. Ha ez kitudódna Tomot szétszednék. Állandóan 
csak a szerelmi életéről 
kérdeznék, meg hogy hol van a csajozós énje. De szerintem ezt te is tudod.
Itt beállt a csönd a beszélgetésben.
-Bocsánat.
-Semmi baj.
-De nem tudlak meggyőzni az elenkezőjéről?- kérdezte.
-Nem.
-És nem is akarnál velünk zenélni?
-De, nagyon szívesen, de nem akarok neki és magnak sem még több fájdalmat. 
Ezt ugye megérted?- kérdeztem már teljesen nyugodtan.
-Igen, de nem akarnád megtenni az én és a mi kedvünkért?
-Erre már válaszoltam.
-De egy új szám, ami az élre kerül, nagyon jót tenne már nekünk és így 
Tom el is felejtené a dolgokat. Ha zenében van valami sikerünk, akkor elfelejti 
az addig bekövetkezett gondokat.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor benne vagyok.- mondtam.- De akkor olyan jó szöveget kell írnunk.
-Azt megoldjuk és köszi.- mondta Bill aranyosan.
Nagy csönd.
-Te tényleg ennyire szereted?- kérdezte tőlem Bill.
Erre nem válaszoltam.