11. rész
Hiba� nagy hiba

Hát jól el voltunk, mit ne mondjak. És keletkezett egy kisseb hóvihar is. 
Én még 600szor megköszöntem a gitárt, ők meg unták.
-Jaj, annyira köszönöm nektek, annyira jóó, erre vágytam.- kezdtem el 601szerre
 is és most pont Billen volt a sor, úgyhogy neki mondtam el párszázszor.
-Fejezd már be!-  kiáltott rám, szegényke már tiszta ideg volt. Látszott a fején 
én meg már be is ijedtem.
-Öh� bocsi- mondom majd elkezdek nevetni. Majd mindenki bekapcsolódott.- Bocs
 hogy elismétlem, de akkor is nagyon�
-Nehogy kimond!- �támad le� Tom.
-Oké.- mondtam mosolyogva.
Ezután a srácok kezdtek összepakolni hogy induljanak.
Kikísértem őket a házból. Sorban elköszöntem mindenkitől 2-2 puszival és 
egy �Boldog Karácsony�-nyal. Már el is indultak én is visszamentem, amikor elment az áram.
 Nagyon megijedtem és ösztönösen felkiáltottam. 
Aztán hallom hogy a srácok kopognak� kopogna?! Inkább betörik az ajtóm XD, nah mind1.
-Hé, jól vagy?
-Nyisd már ki!
-Nyugi, megyek, csak elment a villany.- odabotorkáltam az ajtóhoz és kinyitottam.
A srácok visszajöttek a házba és lepakolták a cuccaikat valahova, mivel senki sem, 
látott semmit.
Aztán egy nagy csattanás és egy George morgása. Hát igen. 
Szegényke bénázott, elesett valamiben.
-George jól vagy és legfőképp hol?- kérdezi Vici.
-Jól és a földön. XD
 -Várjatok, szerzek zseblámpát.- és kimentem a konyhába kutatni. 
Csak 2 elemlámpát találtam.
Az egyik lámpát bekapcsoltam és így megtaláltuk George-ot a földön és feltápászkodott.
-Valaki kijönne velem a garázsba megnézni a vezetéket?- kérdeztem 
és már indultam az ajtó felé.
-Majd én.- mondta Tom és jött utánam.
Egy ideig csak mentünk.
-Szerintem a vihar az oka.- mondtam.
-Aha, lehet.
Bementünk a garázsba és a sok lim-lomban majdnem felbuktunk többször is. 
-Hol van a vezetékes doboz?- kérdezte Tom.
-Arra fele. A fűnyírónál.- mondtam és odavilágítottam.
Elindultunk arrafele. A vezetékeknek semmi baja nem volt. 
-Lehet, hogy csak a szolgáltatóval van baj.- mondtam és már indultam is kifele.
Erre kiégett a lámpa.
-A francba.- mondtuk mindketten.
-Tom merre vagy?- kérdeztem.
Választ nem kaptam és így, nagyon féltem.
-Tom?!
Még mindig nem jött válasz, majd éreztem 2 kezet a derekamon.
 Aztán éreztem a közelemben már a kézhez tartozó testet.
-Tom?
-Igen?- szólt és felcsillant a sötétben a szeme.
-De jó, hogy itt vagy. Már elkezdtem parázni.
-Nyugalom.- suttogta, majd odahajolt hozzám és megcsókolt.
Nem tudtam, mire vélni, de nagyon jó érzés volt. Életemben először� 
életemben, először akit szeretek� de nem� csak egy fél percet kérek 
még� utána megígérem, soha többet.
-Sajnálom, ezt nem kellett volna.- hajtom le a fejem.
-De� mért?- suttogja, miközben keresi a tekintetem.
Felnézek az arcára. Ahogy megpillantottam a
 szemét� azt ami benne volt� késztetést éreztem rá hogy 
megcsókoljam és megöleljem� de nem� NEM.
-Mert�mert� nem� szeretlek.- ezek a szavak jutottak ki a 
számból. Nagyon fájt mindegyik, de vissza kell tartanom az érzelmeimet.