7. rész
Másnap reggel 7kor csipogott Tom telefonja. Álmosan nyitottam ki a szemem. Tom még javába aludt.
- Ébredj hétalvó! - próbáltam ébresztgetni.
- Ne mamii! Még 5percet! - mondta a takaró alól.
- Anyád a mamád! - mondom neki.
- De anyuuuu! Léccy! Csak egy kicsit! - kérlel.
- Oh Tom! Heidi Klume (vagy h kell írni) szeretné tudni a számodat! Itt áll az ajtóba megadhatom neki? - kérdeztem édes hangon.
- Mi? Heidi? Itt? - kérdezte és villámgyorsan ki akart szállni, ám a lába megakadt a takaróba és kiesett az ágyból. Hatalmas röhögésbe törtem ki.
- Nagyon vicces! - mondta. Még mindig röhögtem.
- JóJó! Abbahagyhatod! Hallod megengedem! - mondja Tom idegesen.
- Jajj! De nagylelkű vagy! Ezt az ajándékot. - mondom még mindig röhögve.
- Egyébként honnan tudtad h szeretem Heidit? - kérdezte.
- Egy Th Fannál ez alap! - mondom büszkén. Tom legyint egyet és föltápászkodik a földről.
Ártatlan szemekkel néztem rá.
- Mennyi az idő? - kérdezte.
- 7múlt! - mondtam.
- aham! És Bill ébren van már? - kérdezi.
- Mit tudom én! - mondtam és kimásztam az ágyból.
- Akkor öltözz föl! Megnézzük! - mondta
- OK! De Dóriékkal mi lehet? - kérdeztem.
- Jajj tényleg! Tök elfelejtettem őket. - mondta tök őszintén. Elröhögtem magam.
- Ne röhögj már! - mondta.
- csak azért is! - mondtam, és még hangosabban kezdtem nevetni.
- Mondom ne! - mondta és rám vetette magát. Elkezdett csikizni!
- Neee! - kiáltottam. Mikor már alig kaptam levegőt, meg ő is így volt, akkor lihegve leszállt rólam. A boxerje már egész lent volt. Elfordítottam a fejem.
- Most mi van? - kérdezte, mikor meglátta h elfordultam.
- A gatyód! - mondtam.
- ja! Hupsz! - mondta és feljebb húzta. Elröhögtem magam.
Fölöltöztünk. Persze úgy h én bezárkóztam a fürdőbe. Tom egyszer próbált leselkedni, de bezártam. Mikor kimentem már Tom is készvolt. Átlopóztunk Billékhez, és vittünk magunkkal egy-egy üveg vizet is. Én odaálltam Bill fölé Tom meg Bory fölé. Kinyitottuk a vizet, először ittunk, majd nyakon öntöttük őket. Ijedten ugrottak ki. Mi meg marha naon röhögtünk.
- EZ MOST MIRE VOLT JÓ? - kiabálták kórusban. Mi annyira röhögtünk h már egymásba kapaszkodtunk. Bill és Bory ezt kihasználva elvették az üvegeket és a maradékot ránk borították. Mivel elég hideg volt, fölordítottunk. Majd mind a 4en hatalmas röhögésbe kezdtünk. Ekkor bedugta a fejét George és Dóri. Őket is pofán öntöttük vízzel. Mikor Gustav és Kitty is bedugta a fejét ők is kaptak. Mó is bejött. Ekkor már ment a párnacsata. Miután kapott vagy 3om párnát, ő is beszállt. Ott ökörködtünk. David és Gábor a nagy zajra bedugák a fejüket. Mi rögtön hozzájuk vágtunk néhány darab selyempárnát. Visszahúzták a fejüket. Mikor be akart jönni egy szobaszervizes akárki ő is kapott párnát. Idegesen távozott. Mikor végre abbahagytuk fáradtam dőltünk le. Bory bement a fürdőbe átöltözni. Majd Bill is követte (persze csak miután kijött). Ott ültünk és dumáltunk. Valami zajt hallottam.
- Ez mag mi volt? - kérdeztem.
- Hupsz! Asszem éhes vok! - mondta Tom miközben megvakarta a tarkóját. Elröhögtünk magunkat. Lementünk kajolni. A fiúk ma mentek tovább. Mikor megkajáltunk kikísértük őket a reptérre.
A búcsú:
- Hét csajok! Majd biztos talunk még! - mondta George.
- de mért kell elmennetek? - kérdezte Dóri.
- Koncert, koncert hátán. Egész nyáron. - GuGu.
- Nekünk is! De azért hiányozni fogtok! - Kitty szomorúan.
- Bill és Bory? - szakította meg a búcsút David és Gábor.
- Nem tudom! - mondta Mó.
- Itt vagyunk! - mondták.
- Nah minnyárt indul a gép! - mondta Tom. Lehajtotuk a fejünket. Mó mindenkitől elköszönt és puszikat is kapott. Meg persze adott is.
- Hát Én asszem megyek! - Mondta David és fölszállt a gépre.
- Szia Gus’! Majd beszélünk! - mondta Kitty és elbúcsúzott. Ez abból állt, h nagyon hosszan ölelkeztek, és puszikat adtak egymásnak.
- Szia prücsök! - mondta George Dórinak. Dóri nem válaszolt csak megölelte. Bill és Bory csak nézték egymást. Bory megejtette (hülye-hülye- sőt nagyon hülye szó!!)néhány könnycseppet.
- Nah... ne sírj! - kérdezte Bill de neki is elgördült pár könnycsepp azon az édes arcán.
- Jajj! Tudtátok h ez lex! - mondtam. Tom helyeslően bólogatott.
- Ezt most úgy mondtad mintha te nem is kedvelted volna meg őket! - mondta Bory.
- Én bírom őket! De nem akarok érzelgős lenni! - mondtam. Persze nagyon is fájt h elmennek. De tudtam h ez lex.
- Én sem! - mondta Tom. Bory és Bill erre nem válaszoltak. Hirtelen megölelték egymást. Mindenki nézte őket.
- Nem mutiba készült. - mondta Bill. Erre nevetve elfordultunk. Ránéztem Tomra. Ő engem nézett.
- Csá! Majd talunk! - nyögtük ki egyszerre, amin jót röhögtünk.
- Nah jó van! Gyere ide! - mondta Tom és széttárta a karját. Megöleltem. Megint kaptam egy puszit a nyakamra. Én is adtam neki egyet. Ott ölelgettük egymást. Boryék már megfulladtak a röhögéstől. Mikor abbahagytuk egymás fojtogatását, vagy szorongatását, ahogy jobban tetszik, a fiúk már mentek is a gépre. Integettünk. Elmentek. Hazafele a csajok még sírtak egy kicsit. Mó Gábor meg persze csodálatos ÉÉNN (Egó! xDxD) beszélgettünk. Mikor megérkeztünk és összepakoltunk. Mentünk haza. Majd elkezdődött a turné! Állati volt a hangulat. Bár néha naon untuk magunkat a backstage-ben. Ilyenkor, mindig arról dumáltunk h ki mit művelt a Thsokkal. Ezeken rendszerint röhögtünk. Mó közben szakított Olival, mert Olinak a karriere volt az első. Mó meg kiakadt. Most Mó egy állati helyes EMOs sráccal járt, akivel egy bulin ismerkedett meg. Fekete haj;mély, barna szemek, édes pofi. A neve Deniel volt. Viszont csak Dennek hívtuk. Mikor vége lett a turnénak, ami már a nyár közepe fele volt , elmehettünk nyaralni. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
