6. rész
Nah szóval bementünk a hotelbe. Gábor és David (fiúk menedgere vagy hogy kell írni! Ejtsd: Dévid) várt minket a hallban.
- Sziasztok! Végre! Nos vagy egy kis gond. - Gábor
- MI? - kérdezte Bill.
- Szoba beosztás. Má csak a 2 franciaágyas van. - David.
- És ez mért baj? - kérdezte Bory. - Úgyis 4en vunk.
- Ok! Nekem 8! Csak az a kérdés h ki-kivel alszik!- Gábor
- Enyim a Kata! - kiáltotta el magát Tom.
- Te ittál? - kérdeztem meglepődve.
- Nem! - mondta határozottan.
- Miért aludnék veled? - kérdeztem.
- Azért hogy Bill és Bory is kiélhessék magukat! - súgta Tom a fülembe. Boryék nem hallották! Sejtem h Bory mire gondolhatott, ugyanis mikor bólogattam, hülyén elvigyorodott.
- OK! Akkor Tom az enyim! - mondtam
- Hát Bill! Maradsz a csajjal? - kérdezte David.
- Aha! - mondta Bill tetetett unalommal. Tom viszont látta h a szeme viszont csak úgy csillogott.
Fölmentünk a szobánkba. Tom hanyatt vágta magát az ágyon. Mellé feküdtem. Persze nem túl közel hozzá.
- Furcsa! - mondtam halkan.
- Mi? - fordult felém Tom.
- Minden! - mondtam, és a szemébe néztem.
- Ezt kifejtenéd bővebben? - kérdezte.
- Hát... Csak olyan hihetetlen! Mi szeretünk titeket! És talunk! És összehaverkodunk! Nah érted! - mondtam
- Nem! Nem egészen. - mondta Tom. Elmosolyodott.
- Ne vigyorogj! - mondtam neki.
- De vigyorgok! - mondta és fölkelt.
- Hova mész? - kérdeztem.
- Cigizni! - mondta. Fölkeltem és vele mentem. Kinn álltunk a teraszon. Már ott dekkoltunk (hülye szó! Amit anyám szokott használni) vagy 5perce. Nem volt valami meleg.
- Beszélgetnek! - szólalt meg Tom, és rágyújtott a következő szál cigiére. (2.ra! Annak, aki nem tud számolni)
- Miből veszed? - kérdeztem.
- Bill nem jött ki cigizni! - mondta Tom vigyorogva.
- értem! - mondtam és,,ráhasaltam” az erkély korlátjára.
- Nem fázol? - kérdezte Tom, miután elnyomta a 2. cigiét is.
- Nem! - hazudtam. Igazából már majd meg fagytam.
- De fázol! Látom! - mondta és közelebb lépett.
- De nem! - mondtam és lehunytam a szemem. Tom mögém léphetett. Sajna nem éreztem h a fülemhez hajolt.
- De fázol! - súgta bele. Frászt kaptam tőle.
- Kössz! Most majdnem szívbajt kaptam! - mondtam. Nem mozdultam. Tom nagyon közel hajolt. Egész a nyakamba szuszogott. Átkarolta a derekamat hátulról. Elmosolyodtam.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, mikor megpuszilta a nyakam.
- Semmit! Mért? Mit csináljak? - kérdezte és még egy puszit nyomott rá.
- mit puszilgatsz? - kérdeztem és megfordultam.
- A nyakadat! - mondta vigyorogva.
- Jajj! Nem mondod! Komolyan? Azt hittel a kezemet! Hogy ezt csak most tudom meg! - tetettem a hülyeséget. (nem kellett naon erőlködnöm! xD)
- De mondom! A kezed az ez! - mondta és megfogta a kezemet. Ránézett.
- Mi van? - kérdeztem, mikor láttam h vmit naon néz.
- Eljegyeztek, vagy mi? - kérdezte röhögve.
- Nem te gyagyás! - mondtam és meglöktem a fejét. A gyűrűmet nézte, ami a jegygyűrű helyére volt húzva.
- Jó van nah! Egyébként szép! Honnan van? - kérdezte és elengedte a kezemet.
- Kaptam! - mondtam.
- Kitől? - kérdezte. Mélyen a szemembe nézett. Kihívóan néztem vissza. (Bory szerint ilyen sose tegyek! Csak akkor, ha AZT akarom Tomtól xDxD)
A gyűrű fehéraranyból volt, és egy drágakő volt rajta.
- Aputól! - mondtam és elkomorodtam. Elfordultam. Nem akartam h Tom meglássa, könnyes lett a szemem. Apa meghalt. Nem olyan rég.
- Baj van? - kérdezte Tom.
- Nincs! - nem lehetett vmi meggyőző, mert a hangom megcsuklott. Ha valami megbolygatott, az apu halála volt. Nem sírtam sokat, csak amikor apa meghalt. 2hétig bőgtem. Aztán eszembe jutott h mit mondott apu. Azt mondta, folytassam, és ne törjek meg. Megfogadtam. Azóta nem is beszéltem róla. Most viszont...
- Nah! Mi az? - kérdezte.
- Csak apu! - mondom szomorúan.
- Mi van vele? Elváltak vagy mi? - kérdeztem.
- Inkább az lenne! - mondtam de a vége megint elcsuklott.
- Nem értem! Nagyobb baj? - kérdezte.
- Igen! Meghalt. - mondtam. Erős akartam maradni, de könnyeztem. Tom megölelt.
- Sajnálom! Menjünk be! Félek h a PaParazzók felfújják, ha meglátnak. - mondta.
- Ugyan Tom! Ki látna? Hajnal van! - mondtam. Tom lefele mutatott. Ott volt pár ember. Megadtam magam. Bementünk. Tom lekapta a fölsőjét.
- Mégis mit csinálsz? - kérdeztem.
- Öltözök! - mondja és elkezdi az övét is kikapcsolni. Ez nekem sok volt egy napra. Bementem a fürdőbe. Vittem magammal a hatalmas pólómat is, amiben aludtam. Gyorsan átvettem, mire kimentem Tom már 1szál boxerbe volt. Épp leült az ágyra. Lefeküdt a takaró alá, én meg mellé. Egy darabig csak feküdtünk. Tom a plafont bámulta, én meg a szobát.
- Hogy történt? - kérdezte és rám meredt.
- Hmm? - néztem rá értetlenül.
- Apukád! - mondta. Elfordítottam a fejem.
- Muszáj? - kérdeztem.
- Igen! Muszáj! - mondta határozottan. Nagyot sóhajtottam.
- OK! - mondtam megadva magam (ez ma már a 2.! Pedig elég makacs vok!)
- Könnyebb lex! Hidd el! - mondta és megsimította az arcom. Meleg volt a keze! Jó érzés volt.
- Hát üzletember volt. Sokat repült. Járta a világot. Egyszer épp Oroszországból jött hazafele. Már a Taxiban ült. Viszont egy kamionos beléjük hajtott. A sofőr a helyszínen meghalt. Aput súlyos sérülésekkel vitték kórházba. Megműtötték. Egy darabig jobban lett, de haza nem jöhetett. Természetesen, minden nap bementünk hozzá anyuval. Egyik nap, magához hívott. Már tudott beszélni. Kikerült az intenzívről. Az orvosok azt hitték, megmentették. Ám ez sajna nem így volt. Mikor odahívott azt mondta, nézzem meg a zakója zsebét. Belenyúltam. Ez a gyűrű volt benne. Egy nagyon szép kis dobozban. Mellette volt még egy nyaklánc is. Fehéraranyból és volt rajta egy szív, amibe bele volt vésve h,, Mindig Szeretni foglak! Kérlek, soha ne hagyj el!”. A nyaklánc anyué lett. Anya megfogadta. Apa a kezemre húzta a gyűrűt. Azt mondta ez a szeretete jelképe. Aztán haza kellett mennünk. Másnap reggel mikor bementünk apa már ébren volt. Megnézte a nyakláncot és a gyűrűt. Akkor mondta el, h Oroszországból vannak. Azt mondta, az orvosok remek munkát végeztek. Azt kérte szóljunk az orvosának. Elmentem szólni. Apa azt mondta, nem bírja tovább. Odanyúlt és lekapcsolta magának a gépet. Meghalt. - mondtam. Kivételesen nem bőgtem el magam. Tom együtt érző pillantásokat küldött felém.
- Sajnálom! Szörnyű lehetett. És gondolom még most is az. - mondta.
- Igazad volt! Sokkal jobb! - mondtam. Elmosolyodott. Majd szép lassan elaludtunk.
Eközben Billéknél:
- Bánod hogy együtt kell aludnunk? - kérdezte Bill Borymat (Enyim Mó! Nem adom! xDxD xDxD)
- Nem! Mért? Bánjam? - kérdezett vissza Bory.
- Ne! De olyan csöndes vagy. Bánt valami? - mondta Bill
- Jaaaa! Nem! Csak Fáradt vok! - felelte Bory.
- Nekem8! - mondta Bill. - Figyelj, nem akartalak terhelni a problémámmal...
- Ne Bill! Nem terheltél! - mondta Bory. Bill hálásan nézett rá vissza. Borykám leült az ágyára, Bill meg mellé.(mien igaza volt Tomnak! Télleg beszélgetnek! xDxD) Egy darabig nézték egymást. Bill fölváltva nézte Bory szemét és száját. Bory szintén. Nagyon közel voltak egymáshoz. Már szinte összeért a szájuk, mikor valaki kopogott. Bill lehajtotta a fejét. Bory fölállt és kinyitotta. Tom volt az. Mégsem tudott elaludni.
- Hupsz! Látom zavarok! - mondta Tom, Bill szikrázó szemei láttán.
- Mondjad csak! - mondja Bory.
- Csak kíváncsi voltam mit csináltok. - mondta Tom - De asszem már látom! Szóval itt se vagyok!
- Szia! - köszönt el Bill és Bory. Bory becsukta az ajtót és nekidőlt. Lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta Bill állt előtte. Bory hátrakapta a fejét, amivel sikeresen lefejelte az ajtót.
- Aucs! - mondta, és kezét a bevert pontra tapasztotta.
- Nagyon fájt? - kérdezte Bill, és megsimította Bory arcát.
- Nem olyan vészes! De tőled kaptam frászt! - mondja Bory.
- Jajj ne! Tudom h borzalmas vok smink nélkül, de h sminkel is... - Bill szomorúan.
- Sztem! Egy ilyen pasi nem lehet csúnya smink nélkül sem! - mondta Bory kedvesen. ,, Elszóltam magam! Én és az a nagy szám!” gondolta.
- Mért mien vagyok? - kérdezte Bill.
- Hát... - Bory tök vörös fejjel. Bill közelebb hajolt bnőm szájához.
- Bill ne! Nem szabad! - mondta Bory halkan. Bill mintha nem is hallotta volna tovább hajolt. Bory a fiú szájára tette a mutató ujját.
- Most mi van? - kérdezte Bill szomorúan.
- Te is tudod h nem jó ötlet. - mondta Bory és elkotort egy tincset Bill szeméből.
- De... - Bill.
- Nincs de Bill! Rossz ötlet! Ismerd be! - Bory, azzal otthagyta a nem kicsit meglepett Billt. Elvonult a fürdőbe átöltözni. Mikor kijött, Bill ment be. Bory bebújt az ágyba. Bill mikor végzett mindennel (smink eltávolítása; vetkőzés meg ilyenek! Lehet WC-n is volt! xDxD) befeküdt az ágyba, leoltotta a villanyt.
- Jó éjt! - mondta és Bory felé fordult.
- Jó éjt! - mondta Bory. Bill hátulról megölelte. Bory hagyta. Így aludtak el | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
