7.rész
Ébresztő órák… Áh de utálom őket…(De az én ébresztő óráimat szeretem XD)

Ez a reggel is jól indult. Éppen nagyban alszok erre valaki hív a telómon. Hagytam, had csörögjön, de nem akarta abba hagyni, így felvettem.
-Hallo??? Minek kell felverni az embert hajnalban?- szóltam bele kómásan a telefonba.
-Szia, George vok. Bocs hogy fölkeltettelek. Különben már 3 óra van. XD
-Ez most komoly?- kérdeztem.
-Igen.- mondja.- Kül azért hívlak, mert megbeszéltük a srácokkal hogy 4kor próbálunk a zeneboltban.
-Úristen… én addig nem ébredek fel.- mondtam.
-Majd meglátjuk- nevetett a telefonba aranyosan.- Szia.
-Ezt hogy érted?- kérdeztem, de már nem hallotta ezt. Lecsaptam a telefont és visszafeküdtem. Már majdnem elaludtam, mikor csöngetést hallottam lentről. Hagytam majd apa kinyitja. És már aludtam is.
Egy idő után az ajtón át, hallottam kopogást. Fölébreztetek… már megint.
-Ki vagy és mit akarsz… különben is, ALSZOK!!!- kiáltottam ki.
-ITT AZ ÉBRESZTŐ CSAPAT!-  ront be az ajtón 5 fiatal.
-Kelés van cica.- mondja Tom.
-Hagyjatok békén!!!- és a fejemre húztam a takarót.- És nem vagyok cica.
Elkezdték ráncigálni a takarót, de én is fogtam erősen.
-Föl kell kelned!!!- kiabálja Vici.
-Neeeem.- jött tőlem a válasz.
Erre megkeresték a takaró alatt a lábam és azt elkezdték húzni kifele.
-Naaa hagyjatok már békén- nyivákoltam.- Aúú, ez fáj!!!
Úgyan úgy cibáltak én meg kapaszkodtam az ágyba. Szóval ez nem nagyon sikerült nekik. Egy ideig csönd volt, majd csapódott az ajtó.
-Huh, ezek elmentek.- mondtam magamnak majd lehúztam a fejemről a takarót és…
-ÁÁÁÁÁÁ- kiáltok fel. Az az 5 barom épp a fejemnél álltak és mind1ik belebámult a pofámba. Mindegyik erre várt. Elkezdték cibálni a takarót majd Gustav fölkapott az ölébe, Bill turkált valami ruha után a szekrényemben én meg kalimpáltam össze-vissza.
-Gustaaav- mondtam.- Tegyél leeee, kérlek!!!
-Irány a fürdő!- mondta majd letett a fürdőszoba ajtaja előtt, Bill a kezembe nyomott pár ruhát.
-Nesze.- mondja vigyorogva.- Fogd, vidd és vedd fel!
Lassan betotyogtam a fürdőbe és elkezdtem készülődni. Közben a srácok a szobámban kotorásztak.
-Hééé, nézzétek már!!!- mutat fel röhögve egy képet George, amin még kicsi voltam. Rövid barna gomba haj, duci fej és még akkor nem is volt szemüvegem.
Mindenki odacsődült és elkezdtek röhögni. Majd Tom megszólal.
-Szerintem nagyon cuki volt. –mosolyogva, majd kiveszi George kezéből a képet és elkezdi nézegetni.- Kicsi korában mindenki aranyos!
Épp lépek ki a fürdőből harci díszben.
-Hé, most már nem vagyok aranyos???- kérdezem mű durcival XD
-De, nagyon is!!!- jön oda hozzám, és jól megszorongat, én meg elvigyorodok.
-Mindjárt jövök- mondtam majd bevonultam a fürdőszobába.- Nem tudom mi van a szívemben… Olyan nekem, mint a tesóm, de közben áááhhh… Bill azt mondta, mindenkinél más… Inkább várok tovább… Lasan járj…-  üldözték a gondolatok a fejemben egymást.
-Gyere már.- dörömböl be az ajtón Vici.
-Ok, megyek, de azért nem kell rám törni az ajtót.- mondtam és kimentem a szobámba.
-Nah indulhatunk?- kérdezi Bill.- Jah és Tom, vezethetek most én?
-Dupla aha.- XD mondom Tom helyett is.
-Csak akkor, ha nem töröd össze.- mondja az ikre Billnek.
-Csomagtartó.- mondtam és feltartottam a kezem.- De ki kéne sorsolni ki a másik.
Előszedtem papírt és az egyikre ráírtam egy CS betűt majd összekevertem őket.
Tom húzta ki a cetlit.
-Nah ez az én formám.- gondolom magamban.- Kérek egy kis időt a sorstól, erre tessék.
Együtt lerohantunk az emeletről, mint az elefánt csorda és mikor már a kabátom vettem, oda kiabáltam apumnak egy „Szia! Majd jövök”- öt.