Para

-Hali apa! Megjöttem!- kiáltottam be a konyhába.

-Szia. Nah állj csak meg! –szólt rám.

-Mi az? Mi a baj?- kérdeztem.

-Menyi az idő?! 5 óra elmúlt!!!- kiabált.- Hogy képzeled, hogy ilyen későn jössz haza?

-Apa! Fejezd már be! Még csak 5 óra van!!!- szóltam neki vissza.- Anyánál 8ra kellet hazaérnem mindig!

-Nem érdekel mi volt anyádnál!- szólt rám.- Mostantól minden nap legkésőbb 7re itthon kell lenned vagy telefonálsz, hogy hol vagy és mikor jössz!

-Jó!- mondtam és föltrappoltam a szobámba!

Ennyi volt az esti beszélgetésünk, de én kiröhögtem az egészet, mert egy nagy hülyeség volt. Ahogy apám meghallotta mi volt anyámnál, azonnal engedett!

De nem is foglalkoztam ezzel. Elővettem a szintetizátoromat és elkezdtem játszani már nem is tudom mit. Csak azt sajnáltam, hogy nem hoztam el a kottát Alex bácsitól.

***

Valami szörnyű ricsajt hallottam a fejem mellől. Egy idő után rájöttem hogy a telefonom. Gyorsan kinyomtam az ébresztőt és visszaaludtam. 2 körül ébredtem meg. Ránéztem az órára és elszörnyedtem. 1 óra múlva ott kell lennem. Gyorsan a fejemre nyomtam a szemüvegem és kikászálódtam az ágyból. Lezuhanyoztam majd egy kis fekete szemcerka és spirál segítségével normális fejet varázsoltam magamnak. Gyorsan felvettem egy farmert meg egy jó meleg csíkos pulcsit.

Letrappoltam az emeletről és ettem egy szelet mézes kenyeret. Apának odadobtam egy „Szia”-t majd már indultam is. De aztán vissza kellet fordulnom mivel a nagy sietségben nem vettem fel a cípőm és a sapkám.

-Jól kezdődik- morogtam magamban már az utcán lépdelve.

Már 3 óra elmúlt mikor beléptem a helységbe.

-Hali, bocsi hogy kés…- de nem volt ott Alex bácsin és egy lányon kívül senki.- Huh… azt hittem elkéstem.

-El is késtél- vigyorgott a jó kedvű öreg.- Csak még a többiek sincsenek itt.

-Alex bácsi, mond kész van a gitárom? – kérdeztem.

-Persze.- és már nyúlt a pultja alá és felém nyújtotta az én szerelmem.

A nyakába borultam és szépen megköszöntem.

Elkezdtem játszani az én gyönyörű szép gitáromon. Egy idő után beteltem vele.

-Nah és az a tegnapi dal?Az mire kell?És minek rendelt ide 3ra?- kérdeztem.

-Majd mindent elmondok ha ideértek a többiek és ha lehet tegeződjünk!- mondta.

-Oké….De mikor jönnek már???- kurjantottam el magam.

Erre feltárult a bejárati ajtó és 4 srác jött be a hóról, köztük George is. Oda mentem hozzá és adtam 2 puszit, aztán Ő meg elkezdte sorolni a neveket én meg mindegyikkel kezet fogtam.

-Ö Bill az énekes- kezet fogtam vele.- Mint egy zebra. XD De nagy a kisugárzása.- gondoltam magamban.

-Ő Tom a zenekar gitárosa- kézfogás + a magamban a megjegyzés.- Tiszta jó a sérója…egy időben én is akartam rasztát+ neki is meg van az a kisugárzás mint Bad-nak.

-És végül Gustav ő a dobosunk.- kézfogás és a gondolat.- Nem is tudtam hogy a dobolástól ilyen izmos lesz az ember…abba kel hagynom a dobolástXD

-És srácok bemutatom nektek Lana-t aki tegnap „megmentette” az életem.- mutatott felém.Én meg megeresztettem egy mosolyt.- Jah és gitározik, zongorázik és dobol.

Ledöbbent mindenki.

-Nah akkor most én mutatok be nektek valakit.-mondta és a lányra mutatott, aki mellette ált.- Ő az unokám, Victoria. Azért kértelek titeket, hogy gyertek ide, mert szívességet akarok kérni tőlettek. Tudjátok, hétfőnként tanítok az itteni zene suliban és lesz egy karácsonyi bál. És arra kéne egy számot előadnunk.

-Ez most komoly?-kérdeztem.

-Tudtam hogy nem lesztek benne…-sóhajtott egyet Alex bácsi.

-Ki mondta, hogy nincs benne, azt megverem?- vigyorogtam.

-Ah de jó, köszönöm.

-Én nem vagyok benne. –vigyorgott a rasztás.

-Vigyáz én is dobolok és olyan izommen vagyok mint…ő…Gustav. –vigyorogtam én is.

-És a lábszagod is olyan?-ezt a beszolást Gustav egy „héé…”-vel jutalmazta.

-Rosszabb!- mosolyogtam ördögien.

-Benne vagyok…nagyon is…áh megfogunk fulladni!!!- röhögött a rasztás.

-Rendben! Reméltem hogy így lesz!- mondta Alex bácsi és elkezdte kiosztani a kottákat. Mikor hozzám ért hozzám szólt- Ha lehet ne vedd le a cipődet a boltban!

Mindenki elkezdett nevetni.

-Lana!Vici veled együtt zongorázni fog, a többiek meg amihez értenek és én meg fuvolázom.

Mikor mindenki átfutotta a kottát Bad és Tom egyszerre szólaltak meg.

-Nem lehetne kicsit a hangzást rock-osabra venni?

Mindenki mosolygott ezen egyet.

-Egyet értek!-mondtam én is. -Külömben ti ikrek vagytok, hogy kitaláljátok egymás szavait?

-Igen, mi ikrek vagyunk.- mondták már megint egyszerre.

-Ne ugrassatok, nem veszem be.

-Ők komolyan ikrek.- mondta George.

-Jah és a föld lapos.- már dühös voltam egy kicsit.-Nah és akkor hogy is lesz ez a dolog? És mikor lesz a fellépés?- zártam le a témát.

- A fellépés 6 nap múlva lesz 23-án 6 órakor.

-És addig kicsit rockosítjuk?- csillant föl a szemem.

-Szavazzunk! Ki van benne, hogy változtassunk?- kérdezte Alex bácsi és mindenki feltette a kezét.- Nincs kérdés.

-Nah ha a hangzáson akarunk változtatni, akkor főleg a gitárokon kéne csiszolni és természetesen elektromoson játszani.- mondtam.

Erre Tom és George föl kapott két elektromos gitárt. Sokáig írtuk az akkordokat és már a zongoránál tartottunk, mikor eszembe jutott hogy hétre otthon kell lenem.

-Bocsi, egy 5 percre le kéne állnunk, mert föl kell hívnom apám, hogy nem érek haza 7re.- mondtam és kicsit pirultam.

-Jah bocs. Aszitem már nagylány vagy.- mondta Bad.

-Bad!Én már az vok…elvileg.- nyújtottam nyelvet.

-Nem Bad vagyok hanem Bill!- vörösödött a dühtől- Te nem ismersz engem?

-Öh…először is bocs…másodszor meg nem és a ti Japán campingeteket sem.

-TOKIO HOTEL.- kiáltotta mind a 6 jelenlévő személy.

-Uh bocsi…mondtam hogy nem ismerem.- vigyorogtam.- Én megmondtam.És ha most megbocsátotok telefonálnom kell.- és felálltam a zongorátol és az egyik sarokba vonultam és tárcsáztam.

-Szia apa, csak azért hívlak, mert nem érek haza 7re mivel épp egy dalt írunk egy karácsonyi fesztiválra.- hadartam

-Hello. Nem örülök neki. Kik vannak ott? És hol vagy?

-Egy zene boltban 4 utcával arrébb tőlünk és egy 60as körüli bácsi meg pár fiatallal.

-Fogalmam sincs. De most ezt nem fogjuk abba hagyni. Lehet hogy a zene boltban éjszakázom. De ha nem, akkor haza kísérnek. Nem kell aggódni minden rendben lesz.